Fecó zenekara ezen a lemezen a szlovákiai, rozsnyói Sexit volt.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Ez itt már nem értelmezhető.
Ez itt már most nem felfogható.
Ha megtörténhet ilyen itt,
többé semmi nem segít.
Ez a bolygó most már elhagyható.
Most már nemcsak gyáva, már gonosz is.
És elvadult, sötét.
Nincs több kérdés, amit feltennék.
Már csak egyetlen szorít:
MIÉRT!
Hittük, hogy minden változó,
jöhet majd egy változás, ami jó.
Hol veszett el, nem tudom.
Nézőtéren? Színpadon?
Vége. Nincs több illúzió.
Ha megtörténhet ilyen itt,
józan ész már nem segít.
Ez a bolygó most már elhagyható.
Ez a bolygó már csak bajt hordozó.
Ez a bolygó így már nem lakható.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
A terem lassan elsötétül,
zsúfolt már a nézőtér.
Arcok lenn a félhomályban.
Nézem, hátha eljöttél,
de attól félek már,
bárhol állsz, a sűrűségben elveszel
- ha itt leszel.
Ha most nem látlak, nem tudom,
mikor lesz rá újabb alkalom.
Tegnap néhány ismerősöm
mondott rólad néhány szót.
Túl vagy már a rossz időkön,
mikor minden mindegy volt.
Hívtunk volna már,
de a régi számon, amit tudtam, más felel.
Vagy senki sem.
Máshol laksz, vagy mással élsz.
Ha találkozunk, majd mindent elmesélsz.
Új név a régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Más kép egy album másik oldalán.
Új név egy régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Másképp minden értelmetlen volna már.
Hívtunk volna már,
de a régi számon, amit tudtam, más felel,
vagy senki sem.
Máshol laksz, vagy mással élsz.
Ha találkozunk, majd mindent elmesélsz.
Új név egy régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Más kép egy album másik oldalán.
Új név a régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Másképp minden értelmetlen volna már.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser. (Cserháti Zsuzsával)
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
(Farkas Zsófival)
Kicsit számolunk megint.
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott.
Amit elvitt – itt sem volt.
Ködbe rajzolt, halvány kép.
Mennyi minden összegyűlt,
ami értékesnek tűnt,
de költözéskor eldobnánk.
Annyi mást meg elvinnénk,
ami fontos volt és szép,
de elkopott, vagy eltűnt lassanként.
Bárcsak a régiek vigyáznának ránk,
hogy látni a lényeget megtanulhatnánk!
És bárcsak az égiek
egyszer vezetnének úgy,
hogy bárhová indulunk, vigyen tiszta út!
Odakinn, idebenn vihar most már ne legyen.
Tudod, megpróbálnánk, milyen volna könnyebben.
Odafenn, idelenn csak a sötétségtől félek.
Kérlek, védj meg! Egy gyertyát gyújts nekem!
Tudod, ünnep lesz megint.
Össze kéne jönni mind,
megterített asztalnál.
Földre hajló szárnyaink,
ki se nyílt virágaink,
megmutatnánk egyformán.
Kicsit búcsúzunk megint.
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott.
Amit elvitt – itt sem volt.
Ködbe rajzolt, halvány kép.
Mennyi minden összegyűlt,
ami fölöslegesnek tűnt,
de most már jobban őriznénk.
Mindig hű akartam lenni, sosem voltam.
Bárhogy féltem is a búcsúzásoktól.
Egyszer fölösleges voltam, máskor nyugtalan bolond.
Örök kérdőjel volt, hogy csináljam jól.
Forró, türelmetlen éveinket éljük.
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
A tegnap ronggyá tépett újság,
a holnap szöveg nélküli dal.
Ugyan minek kéne magyarázkodás?
Menj el. Szökj el,
ha itt már nincs hely.
Menj el. Szökj el.
Új bort nyiss fel.
Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad?
Két part között, keskeny hídon áll a bál.
De neked mi dolgod ezzel?
Magad vagy a vágtató folyó.
S valahol téged is vár az óceán.
Forró, türelmetlen éveinket éljük.
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
És ha megsebeznek, becsapnak, vagy nem figyelnek rád,
ugyan minek kéne magyarázkodás?
Menj el. Szökj el,
ha itt már nincs hely.
Menj el. Szökj el.
Új bort nyiss fel.
Nyolc évszak, 1987.
Ha most itt lennél, azt mondanám, húzódj közelebb,
tölts egy pohárral, és meséld el a te történeted.
Mennyi örömmel és mennyi gonddal hagyott itt az év? -
kérdeznénk egymást régi ismerősökként.
Tudom én is, néha dráma volt, máskor kabaré.
Senki máséhoz nem fogható. Épp úgy, mint másoké.
Néha nevettél, játék az egész, csak nem tudjuk, mi a tét.
Esélyünk van játszani – valamit már nyertünk mindenképp.
Mintha filmet néznénk, tudjuk jól,
titkok vannak a vásznon túl.
Azt a függönyt senki ne húzza el.
Ami jön, legyen mindig új.
Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…
Mindennap új híradók és régi slágerek.
Néha elképzelem, hogy megfordítva jobb volna, úgy lehet.
Legyen pezsgés, legyen izgalom, de úgy békességesen.
Miért ne lennénk együtt? Látod,
ugyanúgy vagyok én is másmilyen.
Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Zűrzavaros képek.
Lehunyt szemmel nézed:
elsodor a karnevál.
Évek óta várod,
hogy megértsd ezt a táncot.
Meg-megáll, körbejár.
Furcsa jelmezt adnak rád,
és úgy tűnik neked,
hogy mindenkinek fontos
a rádosztott szerep.
Magadban állsz, és nem tudod,
mi történt, és hogy történhetett…
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod,
vajon holnap bírod-e még.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.
Nem vagy biztos benne,
mikor, miért, merre,
de pár dolog már elveszett.
Számlát írsz a porba,
átadnád, ha volna,
de furcsa így, hogy nincs kinek.
A parton állva eltűnődsz,
a folyó hogy rohan.
Elmennél egy szép nap.
De hová és hogyan?
Tudod már, hogy minden
túl közel, vagy túl messze van.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod,
vajon holnap bírod-e még.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.
Balázs Fecó és Kovács Kati
A csönd évei, 2000.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Volt idő, mikor még nem voltál,
s nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál.
És most, látod, féltelek,
őrizlek, védelek,
mert lesz idő, meglehet,
hogy nem leszel már.
Voltak, akik szerettek, úgy hiszem.
Ma sem tudom, végül miért hagytak el.
De téged most már féltelek.
Szeress úgy, hogy jó legyek.
Őrizz meg.
Elveszek, ha nem figyelsz rám.
Változnak az évszakok.
Rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok.
Jó idők, rossz napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Próbáltam másokkal, máshogyan.
Ma egyik is, másik is messze van.
És véletlen, úgy lehet,
de téged már féltelek.
Őrizz meg. Elveszek,
ha nem figyelsz rám.
Változnak az évszakok.
Rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok.
Jó idők, rossz napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Nyolc évszak, 1987.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Kicsi ördögök, és rosszak, mint a tűz.
Mint a szél, rohannak értelmetlenül.
Olyan örült zajra képesek, hogy tőlük zeng a ház.
Mind csak bajt csinál, ha az ember nem vigyáz.
És ha éhesek, hát éhesek nagyon.
Mintha vihar söpörne át az asztalon,
csak romokat hagynak maguk után, és repülnek tovább.
Ezer fontos dolguk van még legalább.
Ne is álmodozz, soha nem fáradnak el.
Nekik egyszerűen mindent látni kell.
Megismerni, megkóstolni, kipróbálni mind,
amit nem szabad a felnőttek szerint.
Mert még elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.
Kicsi ördögök, és rosszak, mint a tűz,
de csak addig, amíg közéjük nem ülsz.
Közelről már másképp látszik. És mindegyikük szép,
és mindegyikük egyformán a tiéd.
A mesét, mindegy, honnan kezded el,
de vigyázz jól, mert mind nagyon figyel.
Szelíd szó és egyszerű dal, és kenyér az asztalon…
Mert ha éhesek, hát éhesek nagyon.
És elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.
Még elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.
Az Aranyág Alapítvány számára született dal
(Auth Csilla, Balázs Fecó, Charlie, Keresztes Ildikó, Novák Péter, Roy, Somló Tamás, Szekeres Adrienn, Szolnoki Péter, Tátrai Tibor, Tunyogi Orsi, Vikidál Gyula előadásában)
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Hűvös volt ez a nap,
és az újságok szerint
jön az eső, jön az ősz.
Hosszú tél lesz megint.
Húzódj még közelebb,
s ha egy kevés bor maradt,
oszd meg velem a poharad,
ugyanúgy, mint szebb időkben.
Ez a csönd éve volt.
Körülzárt, átkarolt.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Húzódj még közelebb.
Hajtsd a párnámra fejed,
s az a páncél, ami óv,
földre hullik, lehet.
Ne beszélj, dal se kell.
Már a zenék sem azok,
amik nehéz napokon
végül is rólunk szóltak.
Ez a csönd éve volt.
Szinte fájt, ahogy átkarolt.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Mint az ár, elsodort.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Lassan múlik, mint a hold.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Lassan elfogy, mint a hold.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
A csönd évei 2000.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Azt mondták, ha kemény lennék,
ha égetnék, mint a száraz jég,
az életben sokkal többre mennék.
Mert lélek nincs, csak régi filmeken,
vagy öreg, elkopott zenékben.
Csak bajt okoz. Tűnjön el egészen.
Ha néha rossz a kedvem valamiért,
nem baj, ha senki sem ért,
keverj nekem egy Vörös Tér koktélt.
Össze ne rázd, keverd meg egyszerűen.
Régi recept, látod, mégse sok van ilyen.
Vodka, gitár és szerelem. Ennyi kell,
és máris jobb a nap valamivel.
Csak a háromból kettő benne legyen.
Ha néha rossz a kedvem valamiért,
hidd el, az se baj, ha senki sem ért,
keverj nekem egy Vörös Tér koktélt.
Ha néha rossz a kedvem valamiért,
nem számít az se, hogyha senki sem ért,
keverj nekem egy Vörös Tér koktélt.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Képzeld el, hogy felkap a szél
és mielőtt bármit is megértenél,
már pörög is vissza a film, és mikor véget ér,
ott állsz megint az út elején.
Kezdd újból, mondja egy hang.
Újjászületés. Egy másik kaland.
Második nekifutás, és egy remény, ha fordul az út,
hogy másodszor nem rontod el,
vagy nem ugyanúgy.
Szerelem még több kell, mint rég.
Az, amit szétszórtál, nem a tiéd.
Valahogy képzeld el,
mi legyen másképpen,
hogy jónak megmaradj – valakiben.
Kölcsön van mind, ami van.
Majd vissza kell, hogy add valahogyan.
Kaptad valakitől,
hogy őrizd valakiért.
Ajándék szomorúság.
Örökre szép.
Szerelem még több kell, mint rég.
Az, amit szétszórtál, nem a tiéd.
Valahogy képzeld el,
mi legyen másképpen,
hogy jónak megmaradj – valakiben.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
A kultúrházban fellépett egy zenekar.
Áradt minden hang a falakon át.
Csak kívül volt helyünk,
sok baj volt velünk,
se pénzünk nem volt még, se öltönyünk.
Összezárt, hogy kívül voltunk mindenen.
Különböztünk, de mindig egyformán.
Nem értettük, mi van,
és nem tudtuk, hogyan,
de összetartoztunk mindannyian.
Gondolj rám! Számíts rám!
Túl sok minden változott, elhiszem,
de gondolj rám, számíts rám!
Csak az évek múltak el – a többi nem.
Hányszor volt, hogy csavarogtunk hajnalig,
és megbeszéltük, hogy lesz majd tovább,
hogyha egyszer majd mi jövünk,
mi mindent tervezünk,
hogy jobb irányt vegyen a világ.
Gondolj rám! Számíts rám!
Túl sok minden változott, elhiszem,
de gondolj rám, számíts rám!
Csak az évek múltak el – a többi nem.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Megy a nyár, és a sötét hajó
jön le megint a nagy folyón.
Készülődj, mire elfogy a hold, ideér.
A kapitány áll a fedélzeten.
Semmi mosoly, semmi érzelem.
Csak teher volna az utolsó út idején.
Csomagold, ami fölösleges,
amit senki soha nem keres,
ami itt – amíg itt volt a nyár – összegyűlt.
Illatok, dalok, szelíd szavak,
és amiről hitted, hogy szép marad,
egy szerelem, az is eldobható. Rég kihűlt.
Megy a sötét hajóval
fagyos, távoli tenger felé,
ahol senki sem látjha már többé.
Lehet, elsüllyed mélyre,
lehet, felszáll a felhők közé,
soha senki nem látja már többé.
Megy a sötét hajóval
fagyos, távoli tenger felé,
ahol senki sem látjha már többé.
Lehet, elsüllyed mélyre,
lehet, felszáll a felhők közé,
soha senki nem látja már többé.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Ezeregy évet lehúztam,
mennyben, pokolban,
de valahogy mindig útközben.
Valamit mindig tanultam,
és hoztam magammal,
amikor hozzád érkeztem.
Elég sok újat láttam,
de ezt se játsszuk túl.
Csak utólag vettem észre,
hogy mégsem minden új.
Keleti ég, nyugati ég,
amikor kék, egyforma kék.
Ne beszélj nekem többet elveszett évekről.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.
Gyere velem, amikor úgy érzed, neked jó.
Ne haragudj rám, amikor nem vagyok hasonló.
Fogadj el, vagy fogadd el,
ha eltűnök az egészből.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.
Ha valamit rosszul gondoltam,
az tévedés volt – nem hazudtam.
Elég sok jót is láttam,
de rosszból se volt kevés.
Ha csak utólag vettem észre,
az volt a büntetés.
Gyere velem, amikor úgy érzed, neked jó.
Ne haragudj rám, amikor nem vagyok hasonló.
Fogadj el, vagy fogadd el,
ha eltűnök az egészből.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Úgy ment végig az utcán
a hétfő délután,
hogy jókedvű lett a város,
és szép volt minden lány.
Az újságokban írták,
meg is őriztem talán,
hogy az idén bolond év volt,
egy hétfőn volt a nyár.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én hiszem.
Újra lett volna kedvem
találkozni valakivel,
akit Hétfői Holdnak hívtam
egy másik életben.
A nevét, azt sose tudtam,
azt se, hogy hol lakik.
Mindig hétfő este jött el,
és nem maradt, csak hajnalig.
Kérdeztem őt, nem bántja-e még,
hogy ez nem igazán szerelem.
Azt mondta, szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én hiszem.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Megint elment a nap, ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.
Egy felhőn ülünk, fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom merre. Ne ez a bolygó legyen.
Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.
Ki mondhatja meg, vajon meddig lehet,
hogy mindennap, mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.
Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Ma máshoz volna kedvem.
Hogy mihez, nem tudom.
Kikapcsolni egy napra,
míg átgondolhatom,
hogy múló jeleket hagytam
egy párás ablakon.
Letörli őket a hajnal,
és nem marad semmi nyom,
hogy itt jártam valahol.
Voltak nagy szerelmek.
Talán el sem múltak még,
csak megszülték azóta
mások gyermekét.
Biztosan mindegyik szép.
Honnan sejtenék,
hogy aki érti őket,
az én is lehetnék…
Nem is olyan rég
nem érdekelt még,
hogy aki félti őket,
az én is lehetnék.
Fordulhatott volna
annyiféleképp,
de megszülték azóta
mások gyermekét.
Biztosan mindegyik szép.
Honnan sejtenék,
hogy aki érti őket,
az én is lehetnék…
Nem is olyan rég
nem érdekelt még,
hogy aki félti őket,
az én is lehetnék.
Én is lehetnék.
Én lehetnék.
Én is lehetnék.
Az lehetnék.
Ott lehetnék.
Én lehetnék.
Én is lehetnék.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Lázadtam én is. Másokkkal, egymagam.
Álmodtam én is változást.
Félelem nélkül, dacból és hangosan,
hogy szóljon az égig legalább.
Válaszra vártam minden percben, minden őrült helyen.
Nem vettem észre, hogy nem emlékszem már a kérdésre sem.
Elvesztem én is. Úsztam a semmiben.
Játszottam úgy is, ahogy más.
Ez nem te vagy régen – mondták egy éjjelen. -
Próbáld meg újból, de jól vigyázz!
Ha volna is válasz, miért várod, hogy a tiéd legyen?
Könyvet hogy írhatsz, amikor még nem tudsz olvasni sem?
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Szép nap van.
Sokáig ültem a parton.
Néztem a nagy folyót.
Szél voltam,
elúszó fodrok a vízben,
árnyék, ami nincs is ott.
Miért vagyok, félig értem.
Kicsit se baj, hogyha mégsem.
Szép nap van,
hiába jött ez a felhő.
Nézem, hogy úszik el.
Nem számít,
mit írt a reggeli újság.
Dobd el, nem érdekel.
Mi vesz körül, félig értem.
Kicsit se baj, hogyha mégsem.
Túl sok méreg mérgezett már,
túl sokáig, túl nagyon…
Bármi lesz is, a mérgelődést
mindörökre elhagyom.
Túl sok méreg mérgezett már,
túl sokáig, túl nagyon…
Hogy bárki, bármi mérgesítsen,
már soha többé nem hagyom.
Álmodtam,
hogy egyszer eljövök érted
szépen és gazdagon.
Útközben
sok mindent nem jól csináltam.
Kaptam és tartozom.
Nehéz is volt észrevenni.
Hová tudok visszamenni?
Túl sok méreg mérgezett már,
túl sokáig, túl nagyon…
Bármi lesz is, a mérgelődést
mindörökre elhagyom.
Túl sok minden mérgezett már,
túl sokáig, túl nagyon…
Hogy bárki, bármi mérgesítsen,
már soha többé nem hagyom.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Néhány kisgyerek
köveket dobál.
Hiszik is, meg félnek is,
hogy az úthenger megáll.
A másik oldalon,
az áruház előtt,
öregember verset árul,
de nem jönnek vevők.
Egy autó oldalán
egy félmondat fut el:
„Az ördög sosem alszik
(sosem alszik bárkivel…)”
És szól a hangulatrádió.
Mindenki szép, és minden eladó.
Minden álom kézzel fogható.
Csak még egy forduló.
Lebeg a szélben
a nappali altató.
Fényes színpadán
prédikátor áll.
Eget árul, míg legalább földi
megváltást talál.
A zálogház körül
lassú, csöndes bál.
Keserű sor a lélekpultnál
ajánlatra vár.
Mindegy, mit tanult,
és mindegy, mit hisz el,
az ördög sosem alszik -
sosem alszik bárkivel.
És szól a hangulatrádió.
Mindenki szép, és minden eladó.
Minden álom kézzel fogható
és készen kapható.
Lebeg a szélben
a nappali altató.
Lebeg a szélben
a nappali altató.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Talán a tegnapi bor.
Talán a fénytörés.
Mintha egy más ritmus indulna el.
Mintha egy elveszett év
hangjait hozná a szél.
Mosollyal ébredtem,
ahogy már régen nem.
Visszafordult az idő,
vagy csak engem hagy el.
Jön néhány szép ismerős.
Hát mégsem tűntek el.
Jönnek a lebontott házak felől.
Azt kérdik, hová futottál,
vagy húsz éve nem láttunk már.
Itt van a közelben
mind, akit szerettem.
Mind, ami történt velem,
ami elmúlt, de nem hagyott el.
Berlinben vigyázott rám egy idegen.
Varsóban elvesztem én is.
Magányos év, szerelmesen.
Prágában nem volt sok lány, csak sörözés.
Látod, most visszahoz mindent
egy időtörés.
Amszterdam, 71 nyár, Black Sabbath.
Rolling Stones, Népstadion.
Nem voltál ott, de gondoltam rád.
Vércseppek. Eltépett húr. Nevetés.
Látod, most összeköt mindent
egy mélyrepülés.
Tegnap majd összehoz újból
egy időtörés.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Ugyanúgy kel fel a nap,
és ugyanúgy megy el,
csak mi nem látjuk egyformán sosem.
Hogy ugyanúgy hoz ugyanazt,
vagy szebb, mint amilyen,
te is így, én is máshogy képzelem.
És ugyanúgy jön fel a hold,
ugyanúgy fogy el,
neked mégis másképp, mint nekem.
Sose járunk ugyanott,
csak azonos helyen.
Két világ, ami nincs is túl közel.
Így szeretem,
és bármi lesz velünk,
soha úgy ne legyen,
hogy egyformák legyünk.
Ahogy egymáshoz változunk,
tükörképben tükörkép vagyunk.
Idegen, akit lépésenként engedsz közelebb,
akiről lassan elhiszed, hogy téged keresett.
Mosolyog, ahogy átölel, mert tudja, kit ölel:
egy idegent, akit lépésenként enged csak közel.
Tanulunk és tanulunk.
Szépen haladunk.
Egyre több, amit végképp nem tudunk.
Szerelem és türelem,
forrón, hidegen.
Két világ, ami együtt van jelen.
Idegen, akit lépésenként engedsz közelebb,
akiről lassan elhiszed, hogy téged keresett.
Mosolyog, ahogy átölel, mert tudja, kit ölel:
egy idegent, akit lépésenként enged csak közel.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Az apja félig ír volt, félig portugál.
Valahol nem rossz örökség.
Ahogyan hatvanhétben annyi virágszál,
keleten próbált szerencsét.
Nepálból nem jött vissza.
Levélben pénzt kért néha.
megírta, hogy lerázott minden bajt.
Közel a tiszta éghez,
közel a megfejtéshez,
ahonnan megváltás jön majd.
Azután évek múlva megjelent egy lány.
Magas és szép, és feltűnő.
Valaki svédnek nézte, más azt mondta, dán,
vagy épp egy norvég hercegnő.
Híreket hozott róla.
Emléket hozott tőle.
Ott sírt a karján, kicsi fénylő hold.
Ezüst Nap, utak lánya.
Megszülte, és nem bánja.
Pedig csak néhány éjszaka volt.
Valahogy így mesélte két ital között.
A legszebb volt a bárpultnál.
Azt mondta, pár éve, hogy délre költözött.
Talán egy szép nap ott majd megnyugvást talál.
Ezüst Nap, nem tudom most,
hogy ebből mennyi fontos,
de jó volt nézni, ahogy táncoltál.
Hogy volt, hogy ennyi bajban
egyedül te láttad rajtam,
mennyire mélyen voltam már.
Ezüst Nap, nem tudom most,
hogy ebből mennyi fontos.
Szeretném, ha újra együtt ébrednénk.
Mert néha, rossz napokban
néhányszor azt hazudtam,
hogy ez az egész így történt.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Az első hangszert még gyerekként kaptam.
Tornáztam a sebzett hangokon.
Őrület, hogy benned mennyi zaj van,
mondta szegény hangjegy professzorom.
Dőlj hátra, nézelődj. Nem kell úgy rohanj.
Hallgasd a csöndet is. Minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj. Hidd el, gyermekem,
mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.
Tudatlan és forró fejű voltam.
Azt hittem, hogy a zenéről beszél,
de látva, mennyi értelmetlen harc van,
lassan most már mintha érteném.
Dőlj hátra, nézelődj. Nem kell úgy rohanj.
Hallgasd a csöndet is. Minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj. Hidd el, gyermekem,
mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.
Dőlj hátra, nézelődj. Nem kell úgy rohanj.
Hallgasd a csöndet is. Minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj. Hidd el, gyermekem,
mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Csak egy érzés volt, ahogy öltözött,
hogy utoljára látom őt,
és a holnapjában nem lesz már helyem.
Mikor azt ígérte, hogy visszajön,
már tudtam, hogy végleg elköszön,
mégis eljátszottam újra, hogy elhiszem.
Ahogy lenn a kapuban átölelt,
még nézett rám, de már nem figyelt.
Kicsit reszketett, de az már csak a teste volt.
Buta álarcban álltam ott,
ahogy indított és gázt adott.
A rádióban épp az éjszakai hírek szólt.
Lehet, már nem is láttam,
csak úgy képzelem,
ahogy eltűnt a semmiben.
Én is úgy éreztem, menni kell,
biztos van még valahol nyitva hely,
ahol zenék szólnak és inni is adnak még,
és a rosszkedvűek angyala
nem enged józanul haza.
Ott nincs semmi más, csak az üresség.
Soha nem tudtam, hogy mit keres,
és most már nem is érdekes,
csak remélem, hogy megtalálta már,
és a rosszkedvűek angyala
rá nem kell vigyázzon úgy soha,
ahogy évek óta figyel rám.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Mért kérdezed, miért hoztam?
Hogy vettem, vagy kértem, vagy kaptam?
Mért kérdezed, milyen nap van?
Semmilyen. Egyszerű. Jeltelen.
Mért mondod azt, hogy nincs is ünnep?
Kedd van. Vagy péntek. Vagy mindegy.
Kaptad, hogy legyen jó a kedved.
Ha úgyis jó, egy kicsit még jobb legyen.
Boldog mindenféle napot!
A naptár nem számít, azt tudod.
Ünnep minden nap, ha szeretsz.
Ennél jobb alkalom úgyse lesz.
Boldog mindenféle napot!
A naptár nem számít, azt tudod.
Ünnep minden nap, ha szeretsz.
Ennél jobb alkalom úgyse lesz.
Ugye, nem nézed azt, mennyit érhet?
Ugye, jól gondolom, más a lényeg?
Nem mondom tovább, úgyis érted,
és szavaktól sok minden romlik el.
Boldog mindenféle napot!
A naptár nem számít, azt tudod.
Ünnep minden nap, ha szeretsz.
Ennél jobb alkalom úgyse lesz.
Boldog mindenféle napot!
A naptár nem számít, azt tudod.
Ünnep minden nap, ha szeretsz.
Ennél jobb alkalom úgyse lesz.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Nyár. Lassú délután.
Ismerős kisváros színpadán
a próba éppen véget ért.
Hirtelen megérintett egy kép.
Állt a színpad oldalán.
Nem volt, csak hétéves talán.
A hangok elbűvölték.
Ragyogott, mintha más bolygón lennénk.
Hívtam – volt még egy óránk -,
gyere, kisherceg, most a tiéd a zongorám.
Ahogy nézett, soha nem felejtem el.
Ahogy közel van, mégis távolról figyel.
Meg se szólalt, nem is érdekelt, miért.
Ahogy nézett, annyi mindent elmesélt.
Később szólt, hogy mennie kell.
Este majd a mamáját küldi el.
És láttam. Egy hátsó sorban ült.
Olyan szép volt, s olyan ismerősnek tűnt.
Ahogy nézett, soha nem felejtem el.
Ahogy távol van, mégis közelről figyel.
Meg se szólalt, nem is érdekelt, miért.
Ahogy nézett, annyi mindent elmesélt.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Lobognak lángok
a felszín alatt mélyen.
Vírusok élnek
és dolgoznak a vérben.
A kiszámítható is
kiszámíthatatlan.
Meghaltunk egy páran,
de én is megmaradtam.
Vannak őrzők,
és lesznek csodahozók.
Holdfogyatkozások,
elsötétítések,
porrá törött álmok,
halva születések
mindhiába voltak,
és minden veszteségünk,
mit számít, ki érti.
Itt vagyunk és égünk.
És minden városban
újra ott a jelünk.
Vissza a sűrűbe.
Vissza az útra.
Pörög a tűzgolyó megint.
Vissza az égbe,
és vissza a mélybe.
Álmokat kergetünk megint.
Vissza a sűrűbe.
Vissza az útra.
Pörög a tűzgolyó megint.
Vissza az égbe,
és vissza a mélybe.
Álmokat kergetünk megint.
Négy óra múlt, és az éjszaka
nem akar eltűnni még.
Levelet írok és nem tudom,
miért nem tépem szét,
Úgyis csak bántana.
Ott távol nem értenéd,
itt miféle félelem kínoz,
vagy miféle részegség.
Jó, hogy messze vagy innen.
Jó, hogy nem szerettél.
Okosabb voltál és bátrabb,
vagy kevésbé bolond, mint én.
Jó, hogy messze vagy innen,
bárhogy is hiányzol már.
Ez most egy veszélyes földrész,
egy szikra, és lángokban áll.
Jó, hogy messze vagy innen.
Jó, hogy nem szerettél.
Okosabb voltál és bátrabb,
vagy kevésbé bolond, mint én.
Jó, hogy messze vagy innen.
Jó, hogy nem szerettél.
Okosabb voltál és bátrabb
Nem olyan bolond, mint én.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Két napja zuhog.
Úsznak a napok.
Szomorú, átázott világ.
Átjár a hideg.
Jégből a szíved.
Ilyenkor támad mindig rád,
és hangokkal befon,
többé nem szabadulsz.
Keserű, hétfő esti blues.
Megszáll és letör.
Felráz és gyötör.
Elsodor, visszahúz.
Valahogy mindig eltalál.
Álmodhatsz, ihatsz,
védtelen maradsz.
Ereid mélyén bújik már.
Apránként megesz.
Többé nem szabadulsz.
Keserű, hétfő esti blues.
Elkábít, megöl.
Többé nem szabadulsz.
Keserű, hétfő esti blues.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Egyszer végre ünnep volt.
Jöttünk minden ég felől
látni és együtt élni át,
ahogy a fal a földre dől,
és a hosszú éjszakát
lángok cseppje szórja szét,
és egész éjjel szól a dal
a kettétépett városért.
Gyertyák a téren.
Kövek a fal helyén.
Ami elmúlt, az ugye most véget ér?
Gyertyák a téren.
Romok a fal helyén.
Ugye elmúlt az, ami most véget ér?
Hittünk benne, hogy nincs határ.
Tudtuk, nem lesz mindig így,
de egyszer végre ünnep volt.
És talán épül már a híd.
Gyertyák a téren.
Kövek a fal helyén.
Ami elmúlt, az ugye most véget ér?
Gyertyák a téren.
Romok a fal helyén.
Ugye elmúlt az, ami most véget ér?
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Az országúton nem mi várjuk már,
hogy jön autó, ami miattunk megáll
és elrepít. És mindegy, merre tart,
úgyis lesz egy hely, amit megálmodunk majd.
És ha így vagy úgy már lett is otthonunk,
vajon tényleg az, vagy épp csak itt lakunk?
És reszketünk, mert elveszíthető,
hogyha érkezik egy még vadabb idő.
Átok van velünk.
Vagy átkot érlelünk.
Csak az, amit megtanultunk:
mit, hogy éljünk túl.
Átkot hordozunk,
vagy játékok vagyunk.
Mindörökre változatlanul.
A lányokat már nem mi lopjuk el.
Akit vihetnénk, az senkinek se kell.
És gyűlik csak az elpazarolt idő.
Add, hogy gyűlöljön az utánunk jövő.
Átok van velünk.
Vagy átkot képzelünk.
Csak az, amit megtanultunk:
mit, hogy éljünk túl.
Átkot hordozunk,
vagy játékok vagyunk.
Mindörökre változatlanul.