Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Legyen úgy, ahogy szeretnénk

Ha most itt lennél, azt mondanám, húzódj közelebb,
tölts egy pohárral, és meséld el a te történeted.
Mennyi örömmel és mennyi gonddal hagyott itt az év? –
kérdeznénk egymást régi ismerősökként.

Tudom én is, néha dráma volt, máskor kabaré.
Senki máséhoz nem fogható. Épp úgy, mint másoké.
Néha nevettél, játék az egész, csak nem tudjuk, mi a tét.
Esélyünk van játszani – valamit már nyertünk mindenképp.

Mintha filmet néznénk, tudjuk jól,
titkok vannak a vásznon túl.
Azt a függönyt senki ne húzza el.
Ami jön, legyen mindig új.

Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…

Mindennap új híradók és régi slágerek.
Néha elképzelem, hogy megfordítva jobb volna, úgy lehet.
Legyen pezsgés, legyen izgalom, de úgy békességesen.
Miért ne lennénk együtt? Látod,
ugyanúgy vagyok én is másmilyen.

Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…

Hozzászólok