Az első hangszert még gyerekként kaptam.
Tornáztam a sebzett hangokon.
Őrület, hogy benned mennyi zaj van,
mondta szegény hangjegy professzorom.

Dőlj hátra, nézelődj. Nem kell úgy rohanj.
Hallgasd a csöndet is. Minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj. Hidd el, gyermekem,
mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.

Tudatlan és forró fejű voltam.
Azt hittem, hogy a zenéről beszél,
de látva, mennyi értelmetlen harc van,
lassan most már mintha érteném.

Dőlj hátra, nézelődj. Nem kell úgy rohanj.
Hallgasd a csöndet is. Minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj. Hidd el, gyermekem,
mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.

Dőlj hátra, nézelődj. Nem kell úgy rohanj.
Hallgasd a csöndet is. Minden benne van.
Dőlj hátra, nézelődj. Hidd el, gyermekem,
mindig lesz új bohóc, de új közönség nem.