…az egyik akkor is így alkult volna:

Gyerekkor: VIII. ker., József u. Rákóczi tér és Mátyás tér között. Osztályelső, rengeteg olvasás, rajzolás-festés, versírás. 4 év zongora-, 1 év trombitatanulás.

Középiskola: dilemma – Képzőművészeti Gimnázium vagy Puskás. Végül szülői rábeszélésre Puskás Tivadar Távközlési Technikum 1966-70. (Korábban ugyanide járt Bródy János, Schöck Ottó és Závodi „Zacsi” János.) Közepes, de humán tárgyakból No.1. Diákszínpad, Irodalmi Színpad, költészet – Magyar Ifjúságban és Ifjúsági Magazinban megjelent versek -, kabaréműsorok írása-előadása. 1970-ben sikertelen felvételi az ELTE Bölcsészkar magyar-filozófia szakán.

Munkahelyek: Központi Távíró Hivatal, MÁV Elektrotechnikai Javító Üzem, Állami Könyvterjesztő, KÖNYVÉRT Propaganda Osztály, Könyvtárellátó Idegen nyelvű Propaganda Osztály, Rózsavölgyi Zeneműbolt. 1980-tól főállású szövegíró, a Művészeti Alap tagja.

Sport – 1962-1967: kézilabda a Fradiban, majd foci (kapus) a Bp. Postásban. 1985-: gombfoci, igazolt versenyző. 2007-től az Újpest FC Öregfiúk csapatának támogatója.

Zene – Soul Bridge nevű amatőr zenekar (rock, rythm and blues), basszusgitár, ének, zeneszerzés, de főleg szövegírás. 1967. Ki Mit Tud? kerületi döntő, kiesés a Neotonnal szemben. A tagok közül Bara Zoltán ma egyetemi tanár a Közgázon, ill. néha az Egy. Államokban, Petőházi István hangmérnök, Kapuvári Gábor pedig TV-s személyiség.
Amatőr zenészként ismeretség Balázs Fecóval (Neoton – a Ki Mit Tud?-on) és Som Lajossal (Record egy.). 1971-ben, a Soul Bridge feloszlása után színpadi zenélés vége, elhatározás: szövegírói pálya – irodalmi érdeklődés és múlt + beat (rock) forradalmi hatása = két szerelem találkozása.

Felismerés: dalok, koncertek hatása közvetlenebb, erősebb, széleskörűbb és közvetlenebbül érzékelhető, mint a versesköteteké. Híradás és helyzetjelentés a korosztályunkról, nyersen, fésületlenül, lázadóan, de érzékenyen, irodalmi háttérrel. Első próbálkozás Balázs Fecóval és az időközben szintén a Neotonhoz került Som Lajossal, de annál a zenekarnál eredménytelenül. ” Mindhárman előbbre akartunk lépni, közben már a progresszív zenék és a heavy-rock volt a szerelem a Neoton lágyabb, slágeresebb zenéjével szemben. Hárman közösen határoztuk el, hogy rock- zenekart alapítunk, csak saját nótákkal, kemény zenékkel és igaz, a mélyen levő és magára hagyott, egymást és utakat kereső kölykök hangulatait elmondó szövegekkel.”

1972-ben megalakul a Taurus EX-T 25-75-82. (Balázs F., Som, Radics Béla és Brunner Győző). Bemutatkozás 1972. május 1. Budai Ifjúsági Park. Teljes koncertprogram szövegei, köztük A kőfalak leomlanak, Anyám, vigasztalj engem, A megátkozott ember, A bika jegyében stb.

1973. A Taurus feloszlása után nem túl sikeres próbálkozások, helykeresés, többek között a Metró (akkor éppen Zorán, Mogyoróssy László, Póka Egon, Brunner Győző), Olympia (Horváth Charlie), ill. Kex (Doleviczényi Miklós, Somló Tamás, Závodi János). Tárgyalás a frissen alakult Skorpióval, végül Frenreisz Karcsi úgy dönt, inkább saját maga próbálkozik szövegírással. A Syrius Devil’s Masquerade lemezének teljes magyar verziója, soha nem került kiadásra, a szövegek azóta örökre elvesztek valahol a költözések során.

1975-81. Piramis. Első elkészült közös dal a Ha volna két életem, és a Szabadnak születtem. Az első lemez előkészületei közben házasság, lengyel feleség, egy év Varsó. Hazaérkezésemkor megdöbbenés, hogy az időközben megjelent lemezen nem szerepel a neve. A zenekar célja az volt, hogy kifelé egységes kép alakuljon ki róluk, egy zenekar, amelyik nem dolgozik külső emberekkel, mindent saját erőből old meg. Kényszerű kompromisszum, harc a névért és az ismertségért, közben egyre több egyre nagyobb hatású dal (Őszintén akarok élni, Kóbor angyal, Kívánj igazi ünnepet! stb.). A nagy buli című koncertlemezen már nevével jelennek meg a dalai. Kísérletként az Ifipark koncerten, illetve az azt követő turnén egy szál gitáros fellépés a zenekar előtt, saját, ismeretlen dalokkal. Az Erotika lemez már teljes egészében és hivatalosan is felvállaltan Horváth Attila munkája.
A Piramis Plusz érdekes, újhullámos, a Bauhaus stílusjegyeit idéző, befelé forduló, elidegenedett kísérlet teljesen új hangzásvilággal és szövegbeli megközelítéssel, már Révész Sándor nélkül, Gallai Péter szólóénekével.

1978-85. Korál Balázs Fecóval, később – a mai napig is – Fecó szólóalbumai. 1981. Homok a szélben – harmadik díj a Tánc- és popdal fesztiválon.

1980-82. Country magyarul a Bojtorjánnal két nagylemezen.
Közben és később közös munka Eszményi Viktóriával és Heilig Gáborral, egy nagylemez Delhusa Gjonnal, együttműködés Kern Andrással első szólólemezén (ez volt az egyetlen lemez, amelyiken a szövegeket az előadóval közösen írta, viszont egy dalnak – Szépkezű lány – a zeneszerzője is HA.)

1985. Senator újra Som Lajossal, illetve Szekeres Tamással és Takáts Tamással. West-coast stílusjegyek, korát megelőző, de eltitkolt lemez, szándékosan tönkretett zenekar.
1986. Pénzügyi okok miatt mindmáig kiadatlan, bár a stúdióban elkészült lemez Varga Miklós számára.

1986-tól hallgatás. “Akkoriban a szándékom végleges volt, nem akartam részt venni abban a folyamatban, ami az egyszer használatos és azonnal eldobható, üres és buta slágerek dömpingjével egyszer és mindenkorra le akarta rombolni mindazt, ami zenében és gondolatokban az elmúlt két évtizedben az én közreműködésemmel is épült. Évekig számítógépes grafikákkal, játékprogramok vizuális megtervezésével foglalkoztam. Egyre komolyabb amerikai és angol megrendelésekre dolgoztunk, úgy gondoltam, hogy a rock and roll kalandnak – bármilyen szép volt is – számomra véglegesen vége.”

1988. Részleges visszatérés két Pokolgép dallal (Tépett madár, Itt és most). Zenei és politikai helyzet is kiábrándító, sötét és kilátástalan.

1989-ben egy Piramis Aranyalbum megjelenése kapcsán a Blaha Lujza téren felállított színpadon, hatalmas közönség előtt egy dedikálásra újra együtt volt a zenekar. “Együtt álltunk a színpadon, ahol először hangzott el nyilvánosan egy lehetséges visszatérés gondolata. Boldog nap, mert egyrészt az albumon végre a régi, addig „titkos” dalaim is az én nevemmel jelentek meg, másrészt lelkesen – és közösen – terveztük a jövőt. De a legfontosabb talán az volt, hogy a helyszínre igyekezve, a taxiban hallottam a román forradalom kitörésének hírét, amit aztán a színpadról én jelentettem be az arról még nem értesült több ezres tömegnek. Eufória.”

1990-ben “még tartott ez a lelkesedés, ezért vállaltam az alakuló Omen zenekar felkérésére az igazi visszatérést. Újra kemény rockot terveztem a rendszerváltás körüli lelkesedésben. Mikor a következő évben az első lemezt írtuk, a hangulat már nem volt ugyanaz. Az első – és az azt követő három – album ezért csalódottságról, kiábrándultságról, elszalasztott vagy soha el sem jött lehetőségekről, dühös, dacos szembenállásról szól.”

1992-ben új, fiatal zenekar, a Marathon máig is értéknek számító egyetlen lemeze szövegekben már a következő sikertörténetet, Charlie szólókarrierjét előlegezi. “Ezen a lemezen kísérleteztem ki azt a hangot, stílusvilágot, ami két évvel később a Charlieval való újra találkozáskor teljesedik ki. Ebben az időszakban kirándulásként írtam egy albumot Markos Györgynek, ami különböző okokból mégsem jelent meg. Egy dal azonban, amelynek a zenéjét is én követtem el, később kiadásra került a 100 Folk Celsius nagylemezén, amit egyrészt azért vállaltam el, mert a zenekar tagjaihoz régi barátság fűz, másrészt pedig kíváncsi voltam magam is, közel egy évtized – és jóval a Bojtorjánnal megteremtett country-divat lecsengése – után tudunk-e még érvényes dolgokat mesélni ebben a műfajban is.”

1994-től Charlie. Nyolc stúdióalbum, ebből két platina- és egy gyémántlemez.
“Úgy indult az egész, hogy Charlieval évek óta arról beszélgettünk minden találkozásunk alkalmával, minden kocsmában, hogy egyszer majd kell valamit csinálnunk együtt. Valamit, ami őrületesen jó lesz, az biztos. Rózsa Pisti lemezkiadó és producer volt az, aki ráérzett, hogy ebből az együttműködésböl – az ő javaslatára Lerch Pistivel kiegészítve a csapatot – olyan produkció születhet, amibe érdemes belevágni. Úgy biztosította a megfelelő hátteret, hogy semmilyen – sem szakmai, sem üzleti béklyókat nem akart ránk tenni. Azt mondta, csináljuk azt, amit szeretnénk, neki akkor is megéri ebben a dologban mellénk állni, ha csak azt az egy darab lemezt tudja eladni, amit ő saját maga vásárolna meg, ha nem éppen ő lenne a kiadó. Érdekes, Lerch Pistivel kapcsolatban Charlie is, én is, eleinte bizonyos fenntartásokkal viseltettünk. Amit mi szerettünk volna csinálni, az nagyon más volt, mint például az Angyallány és mindaz, amit Pisti addig alkotott. Sokszor megtettem már, most is megteszem: bevallom, tévedtem. Lerch Pisti fantasztikus tehetséggel, és ami még fontosabb talán, fantasztikus empátiával rendelkező zeneszerzö, alkotó. Mintha ebben a munkakapcsolatban bontakozott volna ki igazán, csodálatos, a mai zenei – hangsúlyozom, ZENEI – világot meghatározó értékeket alkotott. Ahogy László Attila is, aki újabb sajátos színekkel gazdagította a történetet.”
Közben közreműködés Cserháti Zsuzsa nagy visszatérésében, valamint új lemez és új korszak Balázs Fecóval. Szekeres Tamással két angol nyelvű album, amely Hollandiában, Ny.-Európában és Japánban jelent meg.

“Ezeken a lemezeken, illetve az Omega visszatérő, Transcendent című, szintén angol nyelvű albumán a dalszövegeket a Hollandiában élő Edwin Balogh-gal közösen írtuk. Edwin különleges figura. Mint a neve is mutatja, magyar származású, de már kint született. Mivel az édesapja volt magyar, aki nagyon korán meghalt, Edwin egy szót sem beszél magyarul. Angolul viszont anyanyelvi szinten, mert három éves korától kezdve egy angol-kanadai pilóta nevelte. Úgy bukkantunk rá, hogy amikor Szekeres Tamás egy holland menedzsmenttel szerződött szólólemezekre, felmerült a gondolat, hogy esetleg akkori zenekara, az Ómen is megérne egy nemzetközi próbálkozást. Ahhoz viszont angolul kellene énekelni, lehetőleg nem magyar kiejtéssel. Minden szeretetem Kalapács Józsié, az Ómen énekeséé, de az tagadhatatlan tény, hogy amikor angolul énekelte a dalainkat, a kinti arcok sosem mulasztották el megjegyezni, hogy bár egy szót sem értenek, azért az feltűnő, hogy a magyar nyelv néhol mennyire emlékeztet az angolra. Tehát a nemzetközi porondra való kilépést csak úgy lehetett elképzelni, hogy a történet két szereposztásban játszódik. Itthon Kalapács Józsi, kint valaki más, akit nem szorítanak nyelvi korlátok. A hollandok meghirdettek egy énekes válogatást, amelyre sokak társaságában Edwin is jelentkezett. Azonnal tudtuk, hogy ő a megfejtés. Szakmai kvalitásain túl azonnal érezhetően benne volt a magyar vér. Azonnal értettük egymást. Róla csak annyit: mint az álom, úgy énekel, érzi a rockandrollt, a hangja, a felkészültsége, a tudása, a profizmusa, és nem utolsó sorban a fazonja olyan, hogy a mai napig nem értem, miért nem világsztár. Az Ómen próbálkozásából végül nem lett semmi, de a dalok fordítása közben rájöttünk Edwinnel, hogy nagyon tudunk együtt dolgozni. Új dalokat írtunk közösen, amiket Edwin először Szekeres Tomi kinti lemezein, majd az említett Omega come-back albumon énekelt.”
Ezt az Omega lemezt egyébként az európai zenei szaklapok egyöntetűen magasra értékelték. Volt olyan cikk, ami egész egyszerűen a XXI. század rockzenéjét üdvözölte ebben a produkcióban. Több helyen a százas skálán 97-98 körül értékelték. A Capitol Records az amerikai kiadási jogot szerette volna megkapni – az Omega Európában a maga idején sztárzenekarnak számított, az amerikai piacra azonban soha nem tudott betörni. “Ezzel az albummal erre is lehetősége lett volna, számomra hízelgő módon a Capitol munkatársai határozottan azt mondták, hogy elsősorban a szövegek ragadták meg őket: valami újat, érdekeset hoznak az elsablonosodott amerikai (rock)zenei világba, új stílust, új kifejezési formákat, újfajta világlátást. Hogy ez a lemez mégsem futott be világkarriert, azt egy külön tanulmányban lehetne csak részletesen elemezni.”

1995-ben Dublinban résztvevője az Eurovíziós Dalversenynek. Balázs Fecóval írt dalunknak Új név a régi ház falán volt a címe, egy tehetséges, fiatal előadó, Szigeti Csaba énekelte. Sajnos, kevés sikerrel. Utolsó előtti helyezés. Felfedezettjük, Szigeti Csaba – bár HA véleménye szerint ritka nagy torok – azóta sem tudott helyet biztosítani magának az élvonalban.

“A dublini út érdekessége többek között az volt, hogy a Magyar Televízió pénztelensége miatt csupán Fábián Gyula barátunk – újságíró, a Zsaru Magazin munkatársa volt akkoriban – segítségével, a Rendőrszakszervezet támogatásával és nemzetközi kapcsolatainak mozgósítása révén utazhattunk ki. Az Ír Nemzeti Gárda nemzetközi vendégközpontjában laktunk, fantasztikus körülmények között, míg más országok delegációi sokat panaszkodtak a szűkös, zsúfolt, drága, mégis kényelmetlen szállodai elhelyezésük miatt. Mi a Phoenix-parkban, egy varázslatos kastélyban töltöttük el az egy hetet. A mi kastélyunkon kívül ebben a parkban – amelyik Európa legnagyobb és talán legszebb parkja -, mindössze két objektum volt: az állatkert és az ír köztársasági elnök palotája.
Az Eurovízióval két évvel később sem volt szerencsénk, pedig akkor Charlie-val utaztunk ki, Lerch Pisti társaságában. Pedig ekkor a Warner révén már megkaptuk azt a hátteret, amelyik egy ilyen eseményen részt vevő bármelyik delegációnak kijár. Birminghamben zajlottak az események. Ahogy az egyébként komolyabb delegációknál szokásban volt mindig, most végre mi is tarthattunk nemzeti napot. Ez azt jelenti, hogy egy este valamilyen formában meghívjuk és vendégül látjuk a többi versenyzőt és kísérőit. Egy ír kocsmát béreltünk ki egy estére, némi félelemmel ugyan, mert az időpont egybeesett az angolok nemzeti napjával. Elképzeltük, mennyire lehetünk mi versenyképesek a hazai pályán induló, egyébként is favorit angolokkal. Biztosan mindenki az ő fogadásukat választja. Így is történt, csak éppen szép lassan sorra átszállingóztak hozzánk, végül még maguk az angolok is átjöttek, megnézni, kik miatt ürült ki az ő fogadásuk. Fantasztikus nyüzsgés, őrületes buli kerekedett, Charlie és Lerch Pisti rögtönzött koncertjével, hatalmas italozással, dumálásokkal. Fénypontként a kocsma mintegy harminc tagú személyzete adott egy fergeteges showt, asztalon, pulton, ablakpárkányon táncolva, énekelve. Azt mondták, ők ezt évente egyszer megteszik, ha olyan a hangulat, és olyan közönség van, akik ezt kiérdemlik! Fantasztikus volt, ahogy az egész este. A verseny maga már nem annyira. Nem sokkal szerepeltünk jobban a versenyt követő szavazás során, mint az előző alkalommal. Erről persze a két szereplés tapasztalatai birtokában van egy elméletem – a versenynek szerintem semmi köze a zenéhez, a produkcióhoz -, de azt itt és most nem fejtem ki részletesen.”

1997. Szerzői pályafutása huszonötéves jubileuma alkalmából gyűjteményes lemez jelent meg 17 dallal, valamint egy reprezentatív könyv, amely addig lemezen kiadott dalszövegei teljes gyűjteménye. Mindkét kiadvány címe Jég dupla whisky-vel.

“A könyv kiadója – nem nevezem meg, mert nem érdemli, hogy reklámot csináljak neki – azon túl, hogy gyönyörű kiadványt hozott létre, a lehető legtisztességtelenebb módon bánt velem, becsapott, meglopott, és amikor ezt szóvá tettem, a könyvet kivonta a forgalomból. Lehet, azóta már bezúzták a példányokat többszáz, a könyvhöz mellékelt CD-vel együtt. Vagy feketén, illegálisan forgalmazzák azokat még ma is – nem tudom. Nem vagyok sem bíróságra járó típus, sem az nem az én világom, hogy pénzbehajtó társaságokat felbérelve oldjam meg a problémáimat, így hát gyámoltalanul lenyeltem egy újabb békát. Csak sajnálom, hogy mindenki rosszul járt: én anyagi megzuhanással, a közönség azzal, hogy nem jutott el hozzá a valóban reprezentatív könyv, a kiadó meg azzal, hogy egy valószínűleg – kiadói szinten – nem túl jelentős profitot hozó lopással egy esetleg komolyabb üzleti sikertől fosztotta meg saját magát. Sosem értettem meg azokat az embereket, akik úgy gondolják, jobb ma a csalással és lopással szerzett kisebb összeg, mint a hosszú távon becsülettel megkeresett nagyobb. Csak sajnálni tudom őket. Még akkor is, ha az áldozatuk éppen én magam vagyok. Erről ennyit.”

1998-ban egy dallal szerepel – Lerch Istvánnal és Somló Tamással – Koncz Zsuzsa duettlemezén, amely a magyar rock történetében először valósította meg, hogy különböző generációk, stílusok és irányzatok legjelesebb alkotói és előadói egy lemezen – és ehhez kapcsolódóan egy koncert erejéig egy színpadon – együtt szerepeljenek. Ugyanebben az évben hamisítatlan, klasszikus rockalbum a Tunyogi Rock Band (Zeffer András, Závodi János, Tunyogi Péter, Kékesi Bajnok László, Donászy Tibor) A tegnap itt hagyott című lemeze.

1999. Ártatlan világ címmel a beteg gyerekek megsegítésére létrehozott Aranyág Alapítvány támogatására kiadott album címadó dala, Balázs Fecóval.
Lerch István szólólemeze, majd egy igazi blues-album egy újabb nagy visszatérővel, Deák Bill Gyulával, Bort, bluest, békességet! címmel.

2000. Ismét a TRB éve. Szárnyakon szédülő címmel jelent meg a második stúdió-album. “Legkedveltebb munkáim egyike. Ha lehetne más időben, más helyen létezni, biztos vagyok benne, hogy ez a lemez a hőskorban, a hetvenes évek elején, ha angol nyelven születik meg, nemzetközi durranás lett volna.”

2001. Charlie jazz albuma, ami túlnyomó többségében kinti jazz-örökzöldek feldolgozásait tartalmazza, csak néhány új dalt kellett írni, de az komoly kihívás volt, hogy ezeknek egy egészen más, csodálatosan értékes zenei világba kellett beilleszkedniük. “Nem reméltük – Charlieval most már másodszor -, hogy bármilyen figyelemre méltóbb sikert fogunk tudni elérni, a lemez mégis eladási rekordokat döntögetett a maga kategóriájában. Annyira, hogy a következő két évben – már Lerch Pistit is ismét bevonva – trilógiává bővítettük a sorozatot.
Azután az egyik szívügyem, a Marathon. Közel tíz év telt el az első album óta. Az a lemez a nagyközönség előtt rejtve maradt, de azok számára, akik megismerhették, szinte kultuszlemezzé vált. Úgy gondoltuk, közel tíz év után érdemes megpróbálkozni a folytatással. A koncepció az volt, hogy egy gazdag lemezt készítsünk, ami tartalmazza az első lemez még ma is megmentésre érdemes értékeknek tartott dalait, valamint pontosan ugyanannyi új szerzeményt is. Hadd legyek elfogult: nem igazán lehet megállapítani, mely dalok a régiek, illetve az újak, olyan egységes lett az anyag. Jellemző a mostani zenei közállapotokra, hogy az album a mai napig is kiadatlan.”

2002. Koncz Zsuzsa – Ki nevet a végén…(Hungaroton). “Sokszor, sok interjúban kérdezték, van-e a magyar mezőnyben valaki, akivel még nem dolgoztam együtt, de szívesen tenném. Most már tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy nincs. Koncz Zsuzsinak dalokat írni már régen szerettem volna, mindig is megtiszteltetésnek tartottam volna. Most ez a kapcsolat is létrejött.
Volt még ennek az évnek egy másik komoly eseménye is. A választások körüli politikai horror nagyon érzékenyen érintett, minden érzékszervem tiltakozott az ellen, hogy a politika erőszakosan behatolt a mindennapi és a szakmai létezésünkbe is. Mindenféle, zenétől, művészettől idegen szerepvállalásokba hajszolta a mi szakmánk jeles képviselőit is a választások körüli politikai hisztéria. Nem tudom, miért nekem jutott eszembe, de nekem eszembe jutott, hogy ez tarthatatlan, nem normális állapot, valamit tenni kell egyszerűen azért, hogy normális módon tudjunk együtt létezni a saját országunkban. Mert nem normális állapot, hogy a politikai különbözőségek határozzák meg a mindennapjainkat. Felrémlett egy régi Bojtorján dal, aminek az volt a címe – arról is szólt -, hogy Összetartozunk. Megszerveztem egy közös éneklést: politikai hovatartozásunktól függetlenül jöjjünk össze, énekljük fel egy stúdióban ezt a dalt, demonstrálva, hogy a tisztességes együttlétezés mellett is legalább annyian és annyira ki tudunk állni, mint bizonyos politikai folyamatok, elképzelések, szekértáborok mellett. Talán azért sikerült létrehoznom ezt az eseményt, mert soha, sehol, semmilyen módon még nem prostituálódtam, sem szakmai, sem erkölcsi, sem emberi, sem politikai szempontból, soha senkivel semmilyen komolyabb konfliktusom nem volt, így szakmai és emberi mércével mérve is hiteles tudtam maradni. Ezért vagy másért, de a felvétel létrejött. Varga Miklóstól Zoránig, Gidófalvy Attilától Koncz Zsuzsáig sokan, nemre, életkorra, vallásra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül gondolták úgy, hogy helyes vállalni legalább egy közös felvétel erejéig mindenféle különbözőségeink ellenére is, hogy kötelező egymást megértve, egymás szempontjait, gondolkodásmódját tiszteletben tartva egymás mellett létezni a pályánkon, a szakmánkban, az országunkban, a világunkon. A felvételből egy kereskedelmi forgalomba nem került CD – amit minden jelentősebb rádióállomásnak – és video – amit minden jelentősebb TV-társaságnak ingyen, csak azt kérve, hogy sugározzák, elküldtem – készült. Hogy erről az eseményről szinte senki nem tud, nem véletlen. Bár minden médiumot értesítettem, összesen néhány helyen, rövid hírként jelent meg egy-egy cikk, vagy tudósítás. Kiábrándító volt felismerni, hogy semmi nem érdekes, ha nincs botrányszaga. Mindenesetre itt is megköszönöm Sztevanovity Dusán önzetlen, baráti segítségét a videoklip mrgalkotásában, a zenei felvételekért pedig Zeffer Andrásnak és Wolf Péternek vagyok hálás.”

2004-2006. Hosszú évek után ismét közös munka, egy vadonatúj Ómen lemez. 

A TRB Tunyogi Peti kiválásával The Rock Band néven folytatta, két lemezzel, egy Unplugged koncerttel, a Születtem, szerettem c. új albummal, valamint két DVD-vel. Ismét a “régi” stílusban új lemez Charlieval (Másképp ugyanúgy) és a Korállal (Ne állj meg soha!). Őrületes Piramis-visszatérés mámorító élményekkel és hamvukba holt tervekkel.

2007. Csapzott madár, a levegőben meg nem tartja már a szíve sem. Süllyedt lassan. Előttem földet ért. Lehúnyt szemmel csak világot cserélt…

2008. Tavasszal elindult a www.horvathattila.hu

Az ősz – másfél éves hallgatás után – a visszatérést jelentette. Először Horváth Ákos, a régi barát és munkatárs, Charlie fia bemutatkozó albuma készült el és jelent meg. Ezt nem sokkal később követte egy minden szempontból különleges lemez, a Mobilmánia albuma. A P. Mobil volt tagjaiból összeállt zenekar egyedülálló módon, három szólóénekessel – Vikidál Gyula, Tunyogi Péter és Rudán Joe – kezdett koncertezni. Hatalmas sikerrel, telt házas előadásokon elevenítették fel a régi Mobil-dalokat, miközben készültek a vadonatúj dalokkal jelentkező új lemezre. Az euforikus hangulatot egy váratlan és értelmetlen, megdöbbentő tragédia törte darabokra. Tunyogi Péter egy szerencsétlen, szörnyű baleset következtében világot cserélt. A lemez – a hangját még őrizve – már nélküle, de rá emlékezve, és neki ajánlva készült el.

Ezzel közel egyidőben egy olyan kiadvány is napvilágot látott, amilyenre a rock történetében még sehol a világon nem volt példa. A Horváth Attila Életmú lemez, ami 4 CD-n, díszdobozos formában is kapható gyűjtemény a közel negyven éves pálya kiemelkedő dalaiból.

Színház, film:
1980. Liliomfi. Zeneszerző Illés Lajos, rendező Bor József, Arany János Színház.
Heilig Gábor zeneszerzővel: Császárok (1983. MTV produkció, rendező Kazán István), Tom Sawyer, a detektív (1985. Debreceni Csokonai Színház, rendező Gali László), A fekete esernyő (1987. Egri Gárdonyi Géza színház, rendező Gali László).
Balázs Fecóval a Nyolc évszak című tv-sorozat (1987. rendező Várkonyi Gábor) főcímdala, az Évszakok.

Segítség a pályakezdőknek: több mint egy évtizeden keresztül rocktáborokban, amatőr zenekari versenyeken, fesztiválokon, tehetségkutatókon, oktatóként, zsűritagként vagy szaktanácsadóként. 1994-96 között önálló rovat a Zenészmagazinban Szóklub címmel, ahol a dalszövegírás szabályait, műhelytitkait, a beküldött dalszövegeket, felvételeket elemző cikkekkel nyújt elméleti és gyakorlati útmutatást az érdeklődőknek.

Szakmai, társadalmi elkötelezettségek:
1999-től az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda és Egyesület Felügyelő Bizottságának immár harmadszor újraválasztott elnöke, illetve 2000-2004-ig a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnökségi tagja.

Vigyél haza…