Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Otthonról hazafelé (kiadatlan lemez 1988)

  1. Nincs semmi baj
  2. A lánc
  3. Hajnalban elmegyek
  4. A levél ma nem megy el
  5. Otthonról hazafelé   (Ács A., Soldos László, Varga M.)
  6. Ütném a bádogdobot
  7. Nyolc napon belül   (Varga M.)
  8. Szerelemtől részegen   (Papp Gyula)
  9. Kettő a háromból
  10. Búcsúzás helyett    (Ács András)

A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.

Nincs semmi baj

Négy. Felcsörömpöl az első villamos.
Nincs szürkébb szürkeség, mint a hajnalé.
Az út az időverte bérházak között,
a sínek mentén visz a gyár felé.
Túl a rozsdás vaskapun
állandó az ősz.
A rozsda, a korom győz
mindenen.  

Nincs, nincsen semmi baj,
ha nincs több, mint tavaly.
Így működik, lásd.
És nincsen semmi baj,
ha nincs több, mint tavaly.
Nem mondhatok mást.  

Még nem hullt szét az arcom a tükörben.
A szívem jelzi csak, hogy fáradok,
és amire vágyom még, megfizetni nem tudom,
vagy eltiltanak tőle az orvosok.
Szép, győztes álmaim
hol pusztultak el?
Mit számít ma már.
Élni kell.  

Nincs, nincsen semmi baj,
ha nincs több, mint tavaly.
Így működik, lásd.
És nincsen semmi baj,
ha nincs több, mint tavaly.
Nem mondhatok mást.

A lánc

Itt vagy, itt vagyunk.
Nincsen másik hely.
Nem mi tartunk örökké.
A sorunk végtelen.
Mint a tegnap a holnapban,
úgy tűnünk el.
Ugyanúgy olvadunk el.  

Amit az útról megtudhatunk,
egymásnak adjuk át.
Amit a lényegből megértünk,
így gondoljuk tovább.
A kötelék túl erős.
Rám kényszerít téged,
ahogyan engem is rád.  

Ha előbb indultál el és távolabb jutottál,
visszanézve jó szívvel gondolj rám.
Hagyj jeleket, ahol ellenem csapda áll.
Valahogy óvj meg, ahogy lehet.
Ha mellettem jössz, szeress, hogy érezzem, velem vagy.
Te bátoríts, én vigyázok, el ne maradj.
És jeleink, miket elszórtunk, érti talán,
aki most jár ott, ahol voltunk már.  

Még az se törvény, hogy itt legyünk,
de úgy sincs másik hely.
Mi magunk végesnek születtünk.
A sorunk végtelen.
A kötelék túl erős.
Ha szakad a lánc,
mi magunk pusztulunk el.  

Ha előbb indultál el és távolabb jutottál,
visszanézve jó szívvel gondolj rám.
Hagyj jeleket, ahol ellenem csapda áll.
Valahogy óvj meg, ahogy lehet.
Ha mellettem jössz, szeress, hogy érezzem, velem vagy.
Te bátoríts, én vigyázok, el ne maradj.
És jeleink, miket elszórtunk, érti talán,
aki most jár ott, ahol voltunk már.

Hajnalban elmegyek

Sosem volt ez szerelem,
csak egy-két próbaút.
Annyit kapsz, amennyit vársz.
Ez így nem túl bonyolult.
Nincsen több szerepem,
csak amit kiosztasz rám.
Sosem volt ez szerelem.
Kár lenne, ha haragudnál.
Ha véget ér,
egészen biztos, hogy fáj,
de hány hasonló kisikláson
túl vagyunk már.  

Én hajnalban elmegyek.
Lehet, hogy el sem búcsúzom.
Már ma reggel nem leszek.
Ne kövess, ne keress, ne sírj értem.
Így úgy sem jó.  

Sosem volt ez szerelem.
Csak egy-két éjszakát,
mikor minden mindegy volt,
együtt éltünk át.
Lehetett volna jobb.
Rosszabb is akadt talán.
Sosem volt ez szerelem.
Kár lenne, ha haragudnál.
Most véget ér,
és egészen biztos, hogy fáj,
de hány hasonlón
túl vagyunk már.  

Én hajnalban elmegyek.
Lehet, hogy el sem búcsúzom.
Már ma reggel nem leszek.
Ne kövess, ne keress, ne sírj értem.
Így úgy sem jó.

A levél ma nem megy el

A levél ma nem megy el.
Megírni nincs szívem.
Én érzem, ez nem túl szép,
de hazudni nem tudnék.
Tudod, most nem megy jól.
Kijut a rossz napokból.
És fájna, ha megtudnád,
még nem látom, hogyan tovább.
És nehéz nélküled is.
Nem vagy, hogy csendesíts.  

De ne aggódj. Most így van.
Ne aggódj, lesz máshogy is.
Csak addig el ne hagyj.
Csak addig nehogy elveszíts.  

A levél ma nem megy el.
Megírni nincs szívem.
Úgy nem tudom, hogy jól megérts,
s hogy mégse, még így se félts.
Szemben egy ablakból
egy nyomorult dallam szól.
Ha én volnék olyan üres,
talán nem lennék fölösleges.

És nehéz nélküled is.
Nem jössz, hogy csendesíts!  

Ne aggódj. Most így van.
Ne aggódj, lesz máshogy is.
Csak addig el ne hagyj.
Csak addig nehogy elveszíts.

Otthonról hazafelé

(km.: Keresztes Ildikó)

Hajnalban a csönd szorít,
nappal túl sok a zaj.
Este szól a kedvesért
a legszomorúbb dal.
A lelked itt, a szíved ott,
s tudod, ezentúl mindig vársz.
  Zajos az állomás.
  Hosszú, zsúfolt vonatok jönnek
  a városból, amit elhagytál.
  Újabb riadt hajótöröttek
  az ajtóknál.  

Mint kitépett tollakat,
táncoltat a szél.
Távolabb nem sodorhat már
az elveszitettnél.
Otthonról – hazafelé
mennyi utat kell végigjárj…
  Zajos az állomás.
  Hosszú, zsúfolt vonatok jönnek
  a városból, amit elhagytál. .
  Tudtad, akárhol máshol könnyebb.
  És van remény, amíg van kit várj.
  Hosszú, zsúfolt vonatok jönnek
  a városból, amit elhagytál.
  Újabb szelíd hajótöröttek
  az ajtóknál.  

Otthonról hazafelé.
Csak most ne tévedj el.

Ütném a bádogdobot

Tüzel a délután. Tele van az áruház.
Visz a tömeg, s a hangszórókból üvölt rád
egy kitalált sztár.
Törtetők taposnak a sarkadon, kiver a víz,
s az infantilis number one
folyton táncra hív.
Ömlik a falból.
Árad a vízcsapból.
Minden kis résből
csak zuhog rád.  

Nem kapsz mást, örülj, hogy gondolnak rád.
Mit akarsz még?
Hogy mi a neked való,
azt ők tudják.
Sokat megélt, okos, kövér urak
pörgetik a golyót,
és a szám bejön, ha kijön.
Légy boldog. Fogadj szót.
Ömlik a falból.
Árad a vízcsapból.
Csak zuhog rád.
Így van jól.  

Volt az, ami volt, van az, ami van,
lesz az, ami lesz.
Táncold át ezt a rövid időt,
táncold át.
Volt az, ami volt, van az, ami van,
lesz az, ami lesz.
Táncold át ezt a rövid időt,
táncold át.  

Hol az a régi, hol az a bádog dob?
Igazi játék, igazi játék volt.
Ha kölyök lennék,
én esküszöm, sosem nőnék fel.
Tudom, sosem nőnék fel.
Ha kölyök volnék,
én esküszöm, sosem nőnék fel.
Ugyan miért nőnék fel?

Nyolc napon belül

Hangyaboly az utcán.
Senki senkinek senkije.
Az árkádok alatt újságot árul egy lány.
A titokzatos vírus
a mosolyában érkezik.
Ha kővé válok, akkor is megtalál.

És nyolc napon belül gyógyuló szerelem
a történet vége.
Megint egy nyolc napon belül gyógyuló szerelem
nem hagy élve.  

Elkapom a ritmust.
Nincsenek ma holnapok.
A hullámhosszra ráhangoltam már.
Nem mondhatsz újat nekem.
Tudom jól, hogy hol vagyok,
de láthatod, hogy van ami hat még rám.
Fogadj rá, hogy újból
egy nyolc napon belül gyógyuló szerelem
a történet vége.
Megint egy nyolc napon belül gyógyuló esemény.
Ez nem megy vérre.

Fogadok, nyolc napon belül gyógyuló kaland
a történet vége.
Ez is egy nyolc napon belül gyógyuló szerelem.
Csak nem hagy élve.  

Délután egy angyal bújt hozzám.
Az éj során egy ördög rontott rám.

És nyolc napon belül gyógyuló szerelem
a történet vége.
Megint egy nyolc napon belül gyógyuló szerelem
nem hagy élve.

Szerelemtől részegen

Már csomagokban őrzi a dolgait,
és megölel még, de már nem szorít,
és látod a kulcsai mellett
a jegyet az asztalán.
Gyűrött papíron távoli cím,
egy telefonszám.  

A hajnal eret vág a városon.
Az aszfalton álmok párolognak el.
Látod, ahogyan ő is végleg eltűnik
az utcákra fröccsent, álmos tömegben.  

Ma megölöd a délutánt. Valahol, valakivel.
És vacogó vággyal járod az éjjelt, hogy szerető altasson el.
Az elárvultak törzshelyein a vadászat véget ér,
s egy csupa-jaj blues a holnapba elkísér.  

A hajnal eret vág odalenn a városon.
Az aszfalton álmok párolognak el.
Hova futhatsz, nem tudom,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.
Nem karol fel senki sem,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.
Nem fogad be senki sem,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.

Kettő a háromból

Nem volt a bátyám egy rossz gyerek,
csak bolond volt nagyon.
Táncra perdült a tükör előtt
a legtöbb szombaton.
És délután, mikor elrohant,
hiába kértem, hogy vigyen.
Egy klubba járt, de hogy ott mit csinált,
nem mondta el nekem.  

Csak azt tudom, lányok is voltak,
és valami rock and roll.
Egy jókedvű banda a városból.
Jó barátok, lányok,
és valami rock and roll.
Kettő bejött mindig a háromból.  

Jött egy év, talán a hetvenes,
csupa izgalom.
A bátyám Hendrixet énekelt
tenyérnyi színpadon.
Csavargásaink évszaka.
Kalandozások kora.
Megunni semmit sem volt időnk,
rohantunk máshova.  

Persze, hogy lányok is voltak,
és valami rock and roll.
Egy jókedvű banda a városból.
Jó barátok, lányok,
és valami rock and roll.
Kettő bejött mindig a háromból.

Búcsúzás helyett

Kívánom neked, legyen nyílt az utad.
Tudd, hová tartasz, és hol vagy.
Légy mindig tiszta, sose bántson az igaz.
Ne legyen titok – csak a holnap.
S ha bármihez kell, legyen mindig erőd.  

Győzz az időn. Győzd a dolgaid.
Győzd egymagad, ha más nem segít.
Győzz az időn, s a kétségek fölött.
És tarts meg engem a majdnem jók között.  

Ne félj, ne gyűlölj, ne sírj, és a szíved
csak könnyen fájjon, ha fáj is.
Ne ártson többé földi gonosz.
És tudj szeretni, ha kár is.
S ha bármihez kell, legyen mindig erőd.  

Győzz az időn. Győzd a dolgaid.
Győzd egymagad. Más nem segít.
Győzz az időn, s a kétségek fölött.
És tarts meg engem a majdnem jók között.
Győzz az időn. Győzd a dolgaid.
Győzd egymagad, mert más nem segít.
Győzz az időn, s a kétségek fölött.
És tarts meg engem a majdnem jók között.