Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A levél ma nem megy el

A levél ma nem megy el.
Megírni nincs szívem.
Én érzem, ez nem túl szép,
de hazudni nem tudnék.
Tudod, most nem megy jól.
Kijut a rossz napokból.
És fájna, ha megtudnád,
még nem látom, hogyan tovább.
És nehéz nélküled is.
Nem vagy, hogy csendesíts.  

De ne aggódj. Most így van.
Ne aggódj, lesz máshogy is.
Csak addig el ne hagyj.
Csak addig nehogy elveszíts.  

A levél ma nem megy el.
Megírni nincs szívem.
Úgy nem tudom, hogy jól megérts,
s hogy mégse, még így se félts.
Szemben egy ablakból
egy nyomorult dallam szól.
Ha én volnék olyan üres,
talán nem lennék fölösleges.

És nehéz nélküled is.
Nem jössz, hogy csendesíts!  

Ne aggódj. Most így van.
Ne aggódj, lesz máshogy is.
Csak addig el ne hagyj.
Csak addig nehogy elveszíts.

Hozzászólok