Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Nincs semmi baj

Négy. Felcsörömpöl az első villamos.
Nincs szürkébb szürkeség, mint a hajnalé.
Az út az időverte bérházak között,
a sínek mentén visz a gyár felé.
Túl a rozsdás vaskapun
állandó az ősz.
A rozsda, a korom győz
mindenen.  

Nincs, nincsen semmi baj,
ha nincs több, mint tavaly.
Így működik, lásd.
És nincsen semmi baj,
ha nincs több, mint tavaly.
Nem mondhatok mást.  

Még nem hullt szét az arcom a tükörben.
A szívem jelzi csak, hogy fáradok,
és amire vágyom még, megfizetni nem tudom,
vagy eltiltanak tőle az orvosok.
Szép, győztes álmaim
hol pusztultak el?
Mit számít ma már.
Élni kell.  

Nincs, nincsen semmi baj,
ha nincs több, mint tavaly.
Így működik, lásd.
És nincsen semmi baj,
ha nincs több, mint tavaly.
Nem mondhatok mást.

Hozzászólok