A terem lassan elsötétül,
zsúfolt már a nézőtér.
Arcok lenn a félhomályban.
Nézem, hátha eljöttél,
de attól félek már,
bárhol állsz, a sűrűségben elveszel
– ha itt leszel.
Ha most nem látlak, nem tudom,
mikor lesz rá újabb alkalom.

Tegnap néhány ismerősöm
mondott rólad néhány szót.
Túl vagy már a rossz időkön,
mikor minden mindegy volt.
Hívtunk volna már,
de a régi számon, amit tudtam, más felel.
Vagy senki sem.
Máshol laksz, vagy mással élsz.
Ha találkozunk, majd mindent elmesélsz.

Új név a régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Más kép egy album másik oldalán.
Új név egy régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Másképp minden értelmetlen volna már.
Hívtunk volna már,
de a régi számon, amit tudtam, más felel,
vagy senki sem.
Máshol laksz, vagy mással élsz.
Ha találkozunk, majd mindent elmesélsz.

Új név egy régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Más kép egy album másik oldalán.
Új név a régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Másképp minden értelmetlen volna már.

Dublin, 1995.

Mindig hű akartam lenni, sosem voltam.
Bárhogy féltem is a búcsúzásoktól.
Egyszer fölösleges voltam, máskor nyugtalan bolond.
Örök kérdőjel volt, hogy csináljam jól.
Forró, türelmetlen éveinket éljük.
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
A tegnap ronggyá tépett újság,
a holnap szöveg nélküli dal.
Ugyan minek kéne magyarázkodás?

Menj el. Szökj el,
ha itt már nincs hely.
Menj el. Szökj el.
Új bort nyiss fel.

Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad?
Két part között, keskeny hídon áll a bál.
De neked mi dolgod ezzel?
Magad vagy a vágtató folyó.
S valahol téged is vár az óceán.
Forró, türelmetlen éveinket éljük.
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
És ha megsebeznek, becsapnak, vagy nem figyelnek rád,
ugyan minek kéne magyarázkodás?

Menj el. Szökj el,
ha itt már nincs hely.
Menj el. Szökj el.
Új bort nyiss fel.

Nyolc évszak, 1987.

Ha most itt lennél, azt mondanám, húzódj közelebb,
tölts egy pohárral, és meséld el a te történeted.
Mennyi örömmel és mennyi gonddal hagyott itt az év? –
kérdeznénk egymást régi ismerősökként.

Tudom én is, néha dráma volt, máskor kabaré.
Senki máséhoz nem fogható. Épp úgy, mint másoké.
Néha nevettél, játék az egész, csak nem tudjuk, mi a tét.
Esélyünk van játszani – valamit már nyertünk mindenképp.

Mintha filmet néznénk, tudjuk jól,
titkok vannak a vásznon túl.
Azt a függönyt senki ne húzza el.
Ami jön, legyen mindig új.

Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…

Mindennap új híradók és régi slágerek.
Néha elképzelem, hogy megfordítva jobb volna, úgy lehet.
Legyen pezsgés, legyen izgalom, de úgy békességesen.
Miért ne lennénk együtt? Látod,
ugyanúgy vagyok én is másmilyen.

Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…

Zűrzavaros képek.
Lehunyt szemmel nézed:
elsodor a karnevál.
Évek óta várod,
hogy megértsd ezt a táncot.
Meg-megáll, körbejár.
Furcsa jelmezt adnak rád,
és úgy tűnik neked,
hogy mindenkinek fontos
a rádosztott szerep.
Magadban állsz, és nem tudod,
mi történt, és hogy történhetett…

És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod,
vajon holnap bírod-e még.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.

Nem vagy biztos benne,
mikor, miért, merre,
de pár dolog már elveszett.
Számlát írsz a porba,
átadnád, ha volna,
de furcsa így, hogy nincs kinek.
A parton állva eltűnődsz,
a folyó hogy rohan.
Elmennél egy szép nap.
De hová és hogyan?
Tudod már, hogy minden
túl közel, vagy túl messze van.

És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod,
vajon holnap bírod-e még.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.

Balázs Fecó és Kovács Kati
A csönd évei, 2000.

Volt idő, mikor még nem voltál,                                   
s nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál.
És most, látod, féltelek,
őrizlek, védelek,
mert lesz idő, meglehet,
hogy nem leszel már.

Voltak, akik szerettek, úgy hiszem.
Ma sem tudom, végül miért hagytak el.
De téged most már féltelek.
Szeress úgy, hogy jó legyek.
Őrizz meg.
Elveszek, ha nem figyelsz rám.

Változnak az évszakok.
Rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok.
Jó idők, rossz napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.

Próbáltam másokkal, máshogyan.
Ma egyik is, másik is messze van.
És véletlen, úgy lehet,
de téged már féltelek.
Őrizz meg. Elveszek,
ha nem figyelsz rám.

Változnak az évszakok.
Rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok.
Jó idők, rossz napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.

Nyolc évszak, 1987.

Kicsi ördögök, és rosszak, mint a tűz.
Mint a szél, rohannak értelmetlenül.
Olyan örült zajra képesek, hogy tőlük zeng a ház.
Mind csak bajt csinál, ha az ember nem vigyáz.

És ha éhesek, hát éhesek nagyon.
Mintha vihar söpörne át az asztalon,
csak romokat hagynak maguk után, és repülnek tovább.
Ezer fontos dolguk van még legalább.

Ne is álmodozz, soha nem fáradnak el.
Nekik egyszerűen mindent látni kell.
Megismerni, megkóstolni, kipróbálni mind,
amit nem szabad a felnőttek szerint.

Mert még elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.

Kicsi ördögök, és rosszak, mint a tűz,
de csak addig, amíg közéjük nem ülsz.
Közelről már másképp látszik. És mindegyikük szép,
és mindegyikük egyformán a tiéd.

A mesét, mindegy, honnan kezded el,
de vigyázz jól, mert mind nagyon figyel.
Szelíd szó és egyszerű dal, és kenyér az asztalon…
Mert ha éhesek, hát éhesek nagyon.

És elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.

Még elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.

Az Aranyág Alapítvány számára született dal

(Auth Csilla, Balázs Fecó, Charlie, Keresztes Ildikó, Novák Péter, Roy, Somló Tamás, Szekeres Adrienn, Szolnoki Péter, Tátrai Tibor, Tunyogi Orsi, Vikidál Gyula előadásában)

Hűvös volt ez a nap,                                                
és az újságok szerint
jön az eső, jön az ősz.
Hosszú tél lesz megint.

Húzódj még közelebb,
s ha egy kevés bor maradt,
oszd meg velem a poharad,
ugyanúgy, mint szebb időkben.

Ez a csönd éve volt.
Körülzárt, átkarolt.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.

Húzódj még közelebb.
Hajtsd a párnámra fejed,
s az a páncél, ami óv,
földre hullik, lehet.

Ne beszélj, dal se kell.
Már a zenék sem azok,
amik nehéz napokon
végül is rólunk szóltak.

Ez a csönd éve volt.
Szinte fájt, ahogy átkarolt.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Mint az ár, elsodort.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.

Ez a csönd éve volt.
Lassan múlik, mint a hold.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Lassan elfogy, mint a hold.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.

A csönd évei 2000.