Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szökj el

Mindig hű akartam lenni, sosem voltam.
Bárhogy féltem is a búcsúzásoktól.
Egyszer fölösleges voltam, máskor nyugtalan bolond.
Örök kérdőjel volt, hogy csináljam jól.
Forró, türelmetlen éveinket éljük.
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
A tegnap ronggyá tépett újság,
a holnap szöveg nélküli dal.
Ugyan minek kéne magyarázkodás?

Menj el. Szökj el,
ha itt már nincs hely.
Menj el. Szökj el.
Új bort nyiss fel.

Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad?
Két part között, keskeny hídon áll a bál.
De neked mi dolgod ezzel?
Magad vagy a vágtató folyó.
S valahol téged is vár az óceán.
Forró, türelmetlen éveinket éljük.
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
És ha megsebeznek, becsapnak, vagy nem figyelnek rád,
ugyan minek kéne magyarázkodás?

Menj el. Szökj el,
ha itt már nincs hely.
Menj el. Szökj el.
Új bort nyiss fel.

Nyolc évszak, 1987.

  1. Szabolcsi Tamás:
    2009 március 9

    Egyike azoknak a szerzeményeknek, melyek érzésem szerint nagyobb publicitást érdemeltek volna. Egy olyan dal, ahol totál egymásra talált szöveg és zene, abszolút harmóniában vannak egymással. És ami a legszebb az egészben: bárki sajátjának érezheti! Hiszen ki nem volt már felesleges vagy nyugtalan bolond?
    … persze meglehet, hogy akad olyan, aki még nem volt egyik sem. Ám ha már felnőtt és még nem érezte egyiket sem, akkor az ő élete vajon miről szól?!
    Az egyik nagyon nagy kedvencem – köszönöm, hogy ez a szöveg utat talált ehhez a zenéhez.

  2. Victorruift:

Hozzászólok