Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Időtörés

Talán a tegnapi bor.
Talán a fénytörés.
Mintha egy más ritmus indulna el.
Mintha egy elveszett év
hangjait hozná a szél.
Mosollyal ébredtem,
ahogy már régen nem.
Visszafordult az idő,
vagy csak engem hagy el.

Jön néhány szép ismerős.
Hát mégsem tűntek el.
Jönnek a lebontott házak felől.
Azt kérdik, hová futottál,
vagy húsz éve nem láttunk már.
Itt van a közelben
mind, akit szerettem.
Mind, ami történt velem,
ami elmúlt, de nem hagyott el.

Berlinben vigyázott rám egy idegen.
Varsóban elvesztem én is.
Magányos év, szerelmesen.
Prágában nem volt sok lány, csak sörözés.
Látod, most visszahoz mindent
egy időtörés.

Amszterdam, 71 nyár, Black Sabbath.
Rolling Stones, Népstadion.
Nem voltál ott, de gondoltam rád.
Vércseppek. Eltépett húr. Nevetés.
Látod, most összeköt mindent
egy mélyrepülés.
Tegnap majd összehoz újból
egy időtörés.

Hozzászólok