Ma máshoz volna kedvem.
Hogy mihez, nem tudom.
Kikapcsolni egy napra,
míg átgondolhatom,
hogy múló jeleket hagytam
egy párás ablakon.
Letörli őket a hajnal,
és nem marad semmi nyom,
hogy itt jártam valahol.

Voltak nagy szerelmek.
Talán el sem múltak még,
csak megszülték azóta
mások gyermekét.

Biztosan mindegyik szép.
Honnan sejtenék,
hogy aki érti őket,
az én is lehetnék…
Nem is olyan rég
nem érdekelt még,
hogy aki félti őket,
az én is lehetnék.

Fordulhatott volna
annyiféleképp,
de megszülték azóta
mások gyermekét.

Biztosan mindegyik szép.
Honnan sejtenék,
hogy aki érti őket,
az én is lehetnék…
Nem is olyan rég
nem érdekelt még,
hogy aki félti őket,
az én is lehetnék.

Én is lehetnék.
Én lehetnék.
Én is lehetnék.
Az lehetnék.
Ott lehetnék.
Én lehetnék.
Én is lehetnék.