Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A csönd éve

Hűvös volt ez a nap,                                                
és az újságok szerint
jön az eső, jön az ősz.
Hosszú tél lesz megint.

Húzódj még közelebb,
s ha egy kevés bor maradt,
oszd meg velem a poharad,
ugyanúgy, mint szebb időkben.

Ez a csönd éve volt.
Körülzárt, átkarolt.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.

Húzódj még közelebb.
Hajtsd a párnámra fejed,
s az a páncél, ami óv,
földre hullik, lehet.

Ne beszélj, dal se kell.
Már a zenék sem azok,
amik nehéz napokon
végül is rólunk szóltak.

Ez a csönd éve volt.
Szinte fájt, ahogy átkarolt.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Mint az ár, elsodort.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.

Ez a csönd éve volt.
Lassan múlik, mint a hold.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Lassan elfogy, mint a hold.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.

A csönd évei 2000.

Hozzászólok