A kultúrházban fellépett egy zenekar.
Áradt minden hang a falakon át.
Csak kívül volt helyünk,
sok baj volt velünk,
se pénzünk nem volt még, se öltönyünk.

Összezárt, hogy kívül voltunk mindenen.
Különböztünk, de mindig egyformán.
Nem értettük, mi van,
és nem tudtuk, hogyan,
de összetartoztunk mindannyian.

Gondolj rám! Számíts rám!
Túl sok minden változott, elhiszem,
de gondolj rám, számíts rám!
Csak az évek múltak el – a többi nem.

Hányszor volt, hogy csavarogtunk hajnalig,
és megbeszéltük, hogy lesz majd tovább,
hogyha egyszer majd mi jövünk,
mi mindent tervezünk,
hogy jobb irányt vegyen a világ.

Gondolj rám! Számíts rám!
Túl sok minden változott, elhiszem,
de gondolj rám, számíts rám!
Csak az évek múltak el – a többi nem.