Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Túl sok méreg

Szép nap van.
Sokáig ültem a parton.
Néztem a nagy folyót.
Szél voltam,
elúszó fodrok a vízben,
árnyék, ami nincs is ott.
Miért vagyok, félig értem.
Kicsit se baj, hogyha mégsem.

Szép nap van,
hiába jött ez a felhő.
Nézem, hogy úszik el.
Nem számít,
mit írt a reggeli újság.
Dobd el, nem érdekel.
Mi vesz körül, félig értem.
Kicsit se baj, hogyha mégsem.

Túl sok méreg mérgezett már,
túl sokáig, túl nagyon…
Bármi lesz is, a mérgelődést
mindörökre elhagyom.
Túl sok méreg mérgezett már,
túl sokáig, túl nagyon…
Hogy bárki, bármi mérgesítsen,
már soha többé nem hagyom.

Álmodtam,
hogy egyszer eljövök érted
szépen és gazdagon.
Útközben
sok mindent nem jól csináltam.
Kaptam és tartozom.
Nehéz is volt észrevenni.
Hová tudok visszamenni?

Túl sok méreg mérgezett már,
túl sokáig, túl nagyon…
Bármi lesz is, a mérgelődést
mindörökre elhagyom.
Túl sok minden mérgezett már,
túl sokáig, túl nagyon…
Hogy bárki, bármi mérgesítsen,
már soha többé nem hagyom.

Hozzászólok