Zűrzavaros képek.
Lehunyt szemmel nézed:
elsodor a karnevál.
Évek óta várod,
hogy megértsd ezt a táncot.
Meg-megáll, körbejár.
Furcsa jelmezt adnak rád,
és úgy tűnik neked,
hogy mindenkinek fontos
a rádosztott szerep.
Magadban állsz, és nem tudod,
mi történt, és hogy történhetett…

És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod,
vajon holnap bírod-e még.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.

Nem vagy biztos benne,
mikor, miért, merre,
de pár dolog már elveszett.
Számlát írsz a porba,
átadnád, ha volna,
de furcsa így, hogy nincs kinek.
A parton állva eltűnődsz,
a folyó hogy rohan.
Elmennél egy szép nap.
De hová és hogyan?
Tudod már, hogy minden
túl közel, vagy túl messze van.

És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod,
vajon holnap bírod-e még.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.

Balázs Fecó és Kovács Kati
A csönd évei, 2000.