Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Érints meg még egyszer

Megint elment a nap, ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk, fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom merre. Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondhatja meg, vajon meddig lehet,
hogy mindennap, mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Hozzászólok