Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Öreg vagyok már, hogy összetörj

Ezeregy évet lehúztam,
mennyben, pokolban,
de valahogy mindig útközben.
Valamit mindig tanultam,
és hoztam magammal,
amikor hozzád érkeztem.

Elég sok újat láttam,
de ezt se játsszuk túl.
Csak utólag vettem észre,
hogy mégsem minden új.

Keleti ég, nyugati ég,
amikor kék, egyforma kék.
Ne beszélj nekem többet elveszett évekről.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.
Gyere velem, amikor úgy érzed, neked jó.
Ne haragudj rám, amikor nem vagyok hasonló.
Fogadj el, vagy fogadd el,
ha eltűnök az egészből.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.

Ha valamit rosszul gondoltam,
az tévedés volt – nem hazudtam.
Elég sok jót is láttam,
de rosszból se volt kevés.
Ha csak utólag vettem észre,
az volt a büntetés.

Gyere velem, amikor úgy érzed, neked jó.
Ne haragudj rám, amikor nem vagyok hasonló.
Fogadj el, vagy fogadd el,
ha eltűnök az egészből.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.

Hozzászólok