Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Évszakok

Volt idő, mikor még nem voltál,                                   
s nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál.
És most, látod, féltelek,
őrizlek, védelek,
mert lesz idő, meglehet,
hogy nem leszel már.

Voltak, akik szerettek, úgy hiszem.
Ma sem tudom, végül miért hagytak el.
De téged most már féltelek.
Szeress úgy, hogy jó legyek.
Őrizz meg.
Elveszek, ha nem figyelsz rám.

Változnak az évszakok.
Rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok.
Jó idők, rossz napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.

Próbáltam másokkal, máshogyan.
Ma egyik is, másik is messze van.
És véletlen, úgy lehet,
de téged már féltelek.
Őrizz meg. Elveszek,
ha nem figyelsz rám.

Változnak az évszakok.
Rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok.
Jó idők, rossz napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.

Nyolc évszak, 1987.

Hozzászólok