A Marathon régi és újabb dalokat tartalmazó albuma a MAHASZ toplistájának negyedik helyén

1. Ez a dal most nem mindenkié   (zene: Vámos Zsolt)
2. Megint egy éjszaka nem adott senkit  (Vámos Zs.)
3. Poklok lovagjai   (Vámos Zs.)
4. Dalok a szeptemberi hídon  (Vámos Zs., Hetényi Pál)
5. Az első gyorsvonat Amszterdam felől  (Vámos Zs., Hetényi P.)
6. Időgép   (Vámos Zs., Hetényi P.)
7. Nagyvárosi éjszakák   (Vámos Zs., Hetényi P.)
8. Soha többé nem hallgatok bluest  (Vámos Zs.)
9. Kopott házak hercege   (Vámos Zs., Hetényi P.)
10. Valahogy képzeld el   (Vámos Zs.)

A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.

1. Csak a pénzem kérem vissza   (minden zene: Vámos Zs., Hetényi P.)
2. Ő is
3. Lépcső Kaliforniába
4. Ezüst és kék
5. Elveszettek angyala
6. Rossz hírem van errefelé
7. Hova megy az utca nélkülem?
8. Megyek a szívem után

A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.

Megyek a szívem után.
Ne hidd, hogy nem tudom én is,
hogy miért vagyok mindig a vesztesek oldalán.
Megyek a szívem után.
Akinek fontos az érti,
én nem fogok senkit szolgálni ostobán.
  Akit tudtam, azt szerettem,
  de nekem így van rendben,
  látom a tükörben, hogy egyben vagyok.

Megyek a szívem után.
Lehet, hogy őrültnek látszom, de értsd meg, nem érdekel.
Én ezen túl vagyok már.
Megyek a szívem után.
Sehogy se jó, hogy te annak örülnél, ha megváltoztatnál.
  Akit tudtam, azt szerettem,
  de nekem így van rendben,
  látom a tükörben, hogy egyben vagyok.

Megyek a szívem után,
nem pénz hajt és nem érdek.
Megyek a szívem után.
Engedj el, hogyha nem érted.
Megyek a szívem után.
Mondhatod, semmire nem vittem,
de nekem jó így.
Mindig így legyen.

Megyek a szívem után.
Sehogy se jó, hogy te annak örülnél, ha megváltoztatnál.
  Akit tudtam, azt szerettem,
  de nekem így van rendben,
  látom a tükörben, hogy egyben vagyok.

Megyek a szívem után,
nem pénz hajt és nem érdek.
Megyek a szívem után.
Engedj el, hogyha nem érted.
Megyek a szívem után.
Mondhatod, semmire nem vittem,
de nekem jó így.
Mindig így legyen.
Megyek a szívem után.
Kell, ami itt már hiányzott.
Megyek a szívem után.
Engedj el. Nem bírom a láncot.

Nem tudom, hogy mit tettem.
Valahogy nem visel el a mamád.
Nem enged el egyszer sem,
amikor hívlak.
Ülj le vele kettesben,
mondja el végre, hogy mi a baja.
Nem csak az, hogy nem tetszem.
Valami más. Valami más.  

Rossz hírem van errefelé,
ami terjed, mint a tűz.
Talán legjobb volna, ha máshova költöznék.
Rossz hírem van errefelé,
és te bárhogy is szeretnéd,
azt, hogy engem szeress, úgysem engednék.  

Nem lehetek ártatlan.
Öli a gyengéket ez a világ.
Versenyt futok másokkal.
Valahogy élek.
Nem hiszem, hogy rossz voltam,
lehet, hogy épp csak nem elég jó.
Nem én kell, hogy változzam.
Valaki más.  

Rossz hírem van errefelé,
ami terjed, mint a tűz.
Talán legjobb volna, ha máshova költöznék.
Rossz hírem van errefelé,
és te bárhogy is szeretnéd,
azt, hogy engem szeress, úgysem engednék.  

Rossz hírem van errefelé,
ami terjed, mint a tűz.
Talán legjobb volna, ha máshova költöznék.
Rossz hírem van errefelé,
és te bárhogy is szeretnéd,
azt, hogy engem szeress, úgysem engednék.

A zenekar már nincs sehol.
A zene mégis szól.
Lassú hullámok a víz fölött,
hűvös, hajnali hangokból.
Buta helyzet volt megint,
ahogy ott hagytam egy lányt.
Hogy is érthetné, hogy semmi baj,
csak az, hogy emlékeztet rád?  

Ő is úgy néz. Ő is úgy nevet.
Ő is úgy ragyog, ahogy nem lehet.
Ő is úgy repül, ő is úgy szabad,
ő is úgy szeret – csak éppen nem te vagy.  

Ahogyan táncolt éjszaka, ugyanúgy volt szép.
Mintha tükörképnek látszana,
amit még összetörhetnék.
Ahogy néha átölelt, és már fordult is tovább,
minden mozdulatban láttalak.
Pedig már nem gondoltam rád.  

Ő is úgy néz. Ő is úgy nevet.
Ő is úgy ragyog, ahogy nem lehet.
Ő is úgy repül, ő is úgy szabad,
ő is úgy szeret – csak éppen nem te vagy.
Ő is úgy vár. Ő is úgy ölel.
Néha már azt hiszem, őt is képzelem.
Ő is változó. Ő is hangulat.
Mintha játszanál, ketten egymagad.  

Ő is úgy vár. Ő is úgy ölel.
Néha már azt hiszem, őt is képzelem.
Ő is változó. Ő is hangulat.
Mintha játszanál, ketten egymagad.
Ő is úgy néz. Ő is úgy nevet.
Ő is úgy ragyog, ahogy nem lehet.
Ő is úgy repül, ő is úgy szabad,
ő is úgy szeret – csak éppen nem te vagy.
Nem te vagy.

Repülök könnyű szárnyakon.
Hová? Ahová csak akarom.
Talán visszajövök egy napon.
Ha mégsem – ne keress.  

Repülök, magas ég alatt.
Sose voltam ennél szabadabb.
Odalenn hagyom a súlyokat.
Nincs, ami visszahúz.  

Már egy kicsit se bánt,
hogy kicsinek lát
a lenti világ.
Így nekik is jó,
nekem is jó.
Összeköt már
a távolság.  

Egy kicsit se bánt,
hogy kicsinek lát
a lenti világ.
Még csillagokon, tengereken
repülök át.
Ne ébressz fel.  

Jön egy hölgy, csupa csillogás.
Azt kérdi, merre van az áruház,
amit vagy harminc éve nem talál,
pedig égről égre jár.
Mosolyog, ahogy elsuhan:
Ne félj, találkozunk biztosan.
Keresd az elvarázsolt szállodát.
Hajnalig várunk rád.  

Már egy kicsit se bánt,
hogy kicsinek lát
a lenti világ.
Így nekik is jó,
nekem is jó.
Összeköt már
a távolság.  

Egy kicsit se bánt,
hogy kicsinek lát
a lenti világ.
Még csillagokon, tengereken
repülök át.
Ne ébressz fel.

Ma reggel úgy ébredtem fel,
ahogyan ritkán az életben.
Semmit se számít, mit hoz a nap,
és vigyen el bármit, hogyha ennyit hagy.
Valahogy úgyis fordul majd.
Valami úgyis egyben tart.
És ha a dolgok sikerülnek,
jövök és meghozom a kedved.  

Hova megy az utca nélkülem?
Mit akar a város nélkülem?
Itt ne hagyjon már, mert ha nem akarom,
nem forog a föld se. Vagy nem nagyon.  

Ma megint úgy ébredtem fel:
valami változik kinn és benn.
Pedig a felszín ugyanolyan.
Lehet, csak én figyelem máshonnan.
Szerencse nem ért, vagy nem tudom.
Szerelem nem több, mint bármikor.
Semmilyen bankház nem szakadt rám.
Egy kicsit mégis jobb a formám.  

Hova megy az utca nélkülem?
Mit akar a város nélkülem?
Itt ne hagyjon már, mert ha nem akarom,
nem forog a föld se. Vagy nem nagyon.
Hova megy az utca nélkülem?
Mit akar a város nélkülem?
Itt ne hagyjon már, mert ha nem akarom,
nem forog a föld se. Vagy nem nagyon.

Összegyűlt a buta bánatokból annyi féle.
Jött a hangulat, hogy este végre inni kéne.
Térdig ért épp a hó, és senki, senki nem jött át.
Zárva volt már az egész város,
az estét tűzre dobták.
Álmodom régi filmeken.
Humphrey Bogart a norvég télben.  

A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.
A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.  

Didereg kinn az ezüst utca kékre fagyva.
Itt hagyom, ha a jószerencse is úgy akarja már.
Tűz ropog, és az illata
megsímogat, mintha elbúcsúzna.  

A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.
A Templom-téren, hajnali négykor
ezüst, kék, minden ezüst és kék.
Holdajándék a csönd, meg az árnyék.
Ezüst, kék. Minden ezüstkék.

Itt van megint. Az asztalomhoz ül.
Valahonnan mindig eljön éjfél körül.
Belenéz a fejembe, és azt mondja, hogy jó,
van elég hely, elfér egy kis depresszió.
Azt hazudja mindig, nem marad soká,
nem szeretné, hogyha az estém elrontaná.
Csak éppen rám köszönt és máris elrohan,
ma még vagy százegy helyen randevúja van.
De nem mozdul. Ki se bontja szárnyait.
Látom, újra úgy lesz már, hogy itt lesz hajnalig.  

Az elveszettek angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
És minden úton jön mögöttem, mint a szellemkép,
mintha attól, hogy te nem vagy már, én elveszett lennék.  

Nem véd meg tőle a legjobb társaság.
Zene szól, és lány is volna – mégsincs tovább.
Amikor már nem hiányzol, ideül mellém,
azt súgja, jobb volna, ha mégis itt lennél.  

Az elveszettek angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
És minden úton jön mögöttem, mint a szellemkép,
mintha attól, hogy te nem vagy már, én elveszett lennék.
Elhagyottak angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
Elveszettek angyala, elveszíthetne már.
Nem hiányzol többé. De bárcsak itt volnál.

Engem becsapni könnyű volt.
Én azt is elhittem,
hogy a jegyem olyan útra szól,
ahol fontos az utazó útközben.
Fontos, hogy mit mesél,
amikor majd valahová hazaér.
Hogyan telt az út.
Ahogyan vártuk,
mégsem úgy.  

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha innen nézem, onnan jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.  

Nekem hazudni könnyű volt.
Mindig elhittem,
és a szerencsét sem átkozom,
hogy annyiszor nem tudott élni velem.
Másoknak mást adott,
nekem csak annyit, hogy nélküle is megvagyok.
De figyel rám, tudom.
Ott megy a másik oldalon.    

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha onnan nézem, innen jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.  

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha innen nézem, onnan jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.

Csak a képzelet lendít túl egy rosszkedvű napon.
Jön egy éjjel és történik valami új.
Valahol valaki
minden mozdulatodat figyeli.
Lát a csillagokon át.
Elhiszed, nem hiszed, 
egy nap mégis megjöhet az üzenet.
Valaki gondol rád.  

Lehet, hogy más térben, más időben él.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy sóhajokból gyúrta össze a szél.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy eltévedt és bolyong a semmiben.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy elképzelni még reménytelen.
Azért te képzeld el!  

Mennyi írásban hittünk már – és semmit nem tudunk.
Csak a képzelet látja, hogy nincs határ.
Valahol valaki
okos készülékeken figyeli,
merre mozog a világ.
Elhiszed, nem hiszed,
eljöhet, vagy régesrég itt lehet.
Valaki gondol rád.  

Lehet, hogy kezdet vagy és ő a folytatás.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy nyughatatlan lélek, semmi más.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy semmi nem úgy van, ahogy én hiszem.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy elképzelni még reménytelen.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy más térben, más időben él.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy sóhajokból gyúrta össze a szél.
Azért te képzeld el!

Korai faggyal jött a hajnal.
Az állomás körül könnyű hó kavarog.
Valaki megsajnált az éjjel.
Egy tengerészkabát melegít valahogy.
Csönd ül a többi padon. Szomorú ez a hely.
Egy másik csavargó egy másik falnak dől.
A ködbe belehasít – mint a szél robog el –
az első gyorsvonat Amszterdam felől.  

Napokig bámultam a tengert.
Egy elsüllyedt világ valahol odalent.
Valakit úgy szerettem volna.
A lány, aki elhozott, ezer éve hazament.
Hol vagyok, azt se tudom. Egyedül valahol.
Egy másik csillagon. Távol mindentől.
Épp most robogott el, csak egy porszem így messziről,
az első gyorsvonat Amszterdam felől.  

Álmos vasutas jön. Rám se néz, megy tovább.
Egy másik csavargó egy másik falnak dől.
Azt játssza a képzeletem, hogy hirtelen feltűnsz a semmiből,
ahogy az első gyorsvonat Amszterdam felől.
Ha volna egy cigarettám, tüzet azt kérnék valakitől.
Ha holnapig itt ülnék, késnék-e valamiről?
Kevés dolog lényeges, a többi csak jön és elsöpör,
ahogy az első gyorsvonat Amszterdam felől.

Lusta hullámok az ősöreg folyón.
Neved a kőkorlátra írom.
Holnap hol leszek, azt most még nem tudom.
Mozdulnék, csak valaki hívjon.
Buta álmaimat építem megint.
Nem tudom, miben kéne bíznom.
Buta sorok gyűlnek a  fejemben megint.
Dalok a szeptemberi hídon.
Arról, hogy várnak egy távoli parton.
Messzi parton.
Arról, hogy bánt, ha valaki sír.  

Milyen titkokat visz odalent a víz?
Sodorhat pár millió évet.
Mi volt előttünk? És utánunk mi lesz?
Törvény vagy véletlen, hogy élek?
Van-e értelme, hogy mindezt nem tudom,
és amit nem tudok, megírom?
Buta dolgok, amik fontosak nagyon.
Dalok a szeptemberi hídon.
Arról, hogy várnak egy távoli parton.
Messzi parton.
Arról, hogy bánt, ha valaki sír.  

 Ne légy szigorú.
Senki se’ rossz, mikor senki se’ látja.
Csak él, ahogy él, aki él.
Ne légy szomorú.
Bármi is hozza, hogy fájjon a szíved
– viszi a szél.
Ne légy szigorú.
Senki se’ rossz, mikor senki se’ látja.
Csak él, ahogy él.
Ne légy szomorú.
Bármi is hozza, hogy fájjon a szíved
– elviszi, elviszi a szél.

Semmi baj.
Vannak néha súlyok, amiket nem bírsz.
Pár buta harc,
küszködés,
értelmetlen gáncsok. De nem sírsz.
Már nem akarsz.
Jobb időt, mindig jobb időt remélsz. Hátha jön még.
Én ugyanúgy.
Játszanék, hidd el, játszanék én könnyebb dalt, ha tudnék.
Így alakult.
Semmi baj. Hidd el, nincs semmi baj.
Hidd el, nincs semmi baj.
Hogyha védtelen vagy, bújj hozzám.  

Ez a dal most nem mindenkié.
Ez a dal most nem kérésre van.
Ez a dal most másképp volna jó.
Ez a dal most nem eladó.  

Jobb időt, mindig jobb időt remélsz. Hátha jön még.
Én ugyanúgy .
Játszanék, hidd el, ,játszanék én könnyebb dalt, ha tudnék.
Így alakult.
De semmi baj. Hidd el, nincs semmi baj.
Hidd el, nincs semmi baj.
Hogyha védtelen vagy, bújj hozzám.  

Ez a dal most nem mindenkié.
Ez a dal most nem kérésre van.
Ez a dal most másképp volna jó.
Ez a dal most nem eladó.
Ez a dal most nem mindenkié.
Ez a dal most sok csöndből való.
Ez a dal most nem rendelhető.
Ez a dal most nem eladó.

Milyen jó, hogy nincsen időgép.
Hogyha volna, biztos elszöknék.
Mindig távolabbra szállnék.
Minden bosszúságot itt hagynék.
Mindig mindent újra kezdhetnék.
Nem sok volna, amit nem tudnék.  

Kíváncsiság vinne mindig.
Régi, nyughatatlan vándorvér.
Milyen volna, ha máshol élnék?
Milyen volna, hogyha más lennél?
Ha múltat, jövőt, mindent ismernék,
volna-e bárki, akit szeretnék?  

Láthatnám, amit nem sokan:
mennyi még, ami hátra van?
Jelent-e bármit bárkinek,
hogyha már nem leszek?  

Megtudnám a könyvem végét.
Jönne néhány furcsa félelem.
Miben hinnék? Miről álmodnék?
Hogyan kételkednék bármiben?
Sosem várhatnám a szerencsét.
Milyen jó, hogy nincsen időgép.  

Megtudnám, amit nem sokan:
mennyi még, ami hátra van?
Kérdeznék, de a választól
félnék nagyon.
Megtudnám, ami most titok.
Ér-e bármit, hogy itt vagyok?
És jelent-e bármit is bárkinek,
ha már nem leszek?

Kopott házak hercegeként jöttél velem.
A város romlott részén voltál másmilyen.
Zajos kocsmák. Hideg utak. Éhes napok.
A hold a kormos égre félig ráfagyott.
Ezt hagytuk ott.  

Bolyongás évszakai. Egyforma mind.
Kibírod néhány éjjel, és úton vagy megint.
Kabátodba markol a szél. Bízd rá magad.
Olyan mindegy, merre fordít. Úgyis idegen vagy.
Félig szabad.  

Magányos tűzfalakon hagytunk jelet.
Örökké álmodoztunk, másképp is lehet.
Kopott házak hercegeként jöttél velem. 
Miért volt törvény, hogy eltűnj? Hiába kérdezem.  

Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem tudok.
Naponta ostobábbra zúz valami gép.
Nincs válasz. Nincs válasz. .
Már annyi mindent nem hiszek.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért.
Valamiért.  

Nincs válasz. Nincs válasz.
Minden nap jobban értelek.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért.
Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem hiszek.
Naponta ostobábbra zúz valami gép.
Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem tudok.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért,
valamiért.

Fénytelen tükör. Túl sok árnyék.
Ócska pult előtt ócska bárszék.
Ócska szálloda. Ócska város.
Nem ez az egyetlen.  

Száll a füstben és fogy a zajban,
mégsem múlik el, ami baj van.
Kézen itt se fog, aki nincsen.
Hiába képzeltem.  

Még egy éjszaka nem adott senkit.
Áztatott csak hajnalig.
Megint egy éjszaka nem adott senkit.
Mégse jó, hogy nem vagy itt.  

Pusztuló helyek.
Ami mégsem, az drága vagy hideg.
Hova menjek, hogy megtaláljalak,
hogyha néha szükségem volna rád?  

Olcsó mondatok ócska dalban.
Mit kerestem itt? Mit akartam?
Kézen úgyse fog, aki nincsen.
Mindegy, miért van így.  

Még egy éjszaka nem adott senkit.
Áztatott csak hajnalig.
Megint egy éjszaka nem adott senkit.
Mégse jó, hogy nem vagy itt.
Megint egy éjszaka nem adott senkit.
Elbutít vagy elvadít.
Megint egy éjszaka nem adott senkit.
Nem segít, hogy nem vagy itt már.

Valahol hallgatom a zenét estefelé.
Odakinn lezuhan a sötét,
és az utca jelmezt vált.
Szemem előtt alakul át,
vesz egy színesebb ruhát.  

Neonok vére fut a falon. Csorog a fény.
Valaki alszik már a padon,
rajta gyűrött nagykabát.
Hajnalig így teleli át
a nagyvárosi éjszakát,
és megy tovább.  

És rajzanak körben az éjszaka lányai.
Nélkülük semmi sem él.
És szépek és csúnyák és olcsók és drágák,
és tudják, hogy mi mennyit ér.
Mennyi varázslat és mennyi ígéret
már ahogy nevetnek rád. 
És nem kívánsz tőlük, csak egyetlen éjszakát.  

Gyűlik az asztalon a zseton. Fut a golyó.
Valaki mindene egy lapon,
és a bank húz még egy ászt.
Veszik a tét.
Rabol a gép.
A nagyvárosi éjszakák kemény világ.  

És rajzanak körben az éjszaka lányai.
Nélkülük semmisem él.
És szépek és csúnyák és olcsók és drágák,
és tudják, hogy mi mennyit ér.
Mennyi varázslat és mennyi ígéret
már ahogy nevetnek rád. 
És nem kívánsz tőlük, csak egyetlen éjszakát,
/és/ semmi mást…

A sűrű éj küszöbén
árnyak lépnek át.
Páncéljukon megcsillan a hold.
Menekülj!
Aki nem fut el, bolond.
Fáklya lángja ég.
Égig ér a tűz.
Szálló korom. Felperzselt mezők.
Menekülj!
Nem az otthonod ez a föld.
Mint egy néma, fekete áradat a kék ködön át,
poklok Iovagjai rontanak rád.  

Védtelen vagyok.
Ócskavas takar,
és elborít a rozsda, a vér, a sár.
Istenem, csak volna béke már!
Fáradt, szép lovam
földre hajtja fejét.
Én nem tudom, reggelig bírja-e még.
Istenem, mennyi halál lesz elég?
Mint egy néma, fekete áradat a kék ködön át,
poklok lovagjai rontanak ránk.
Ma ránk.  

Én nem tudom, mi ez.
Milyen úr, milyen háborúja?
Nem tudom, mi ez?
Milyen gyűlölet ébred újra?
Én nem tudom, mi ez.
Milyen úr milyen háborúja?
A vége bármi Iesz,
csak az ég odafenn tudja.