Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Csak a pénzem kérem vissza

Engem becsapni könnyű volt.
Én azt is elhittem,
hogy a jegyem olyan útra szól,
ahol fontos az utazó útközben.
Fontos, hogy mit mesél,
amikor majd valahová hazaér.
Hogyan telt az út.
Ahogyan vártuk,
mégsem úgy.  

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha innen nézem, onnan jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.  

Nekem hazudni könnyű volt.
Mindig elhittem,
és a szerencsét sem átkozom,
hogy annyiszor nem tudott élni velem.
Másoknak mást adott,
nekem csak annyit, hogy nélküle is megvagyok.
De figyel rám, tudom.
Ott megy a másik oldalon.    

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha onnan nézem, innen jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.  

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha innen nézem, onnan jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.

Hozzászólok