Megyek a szívem után.
Ne hidd, hogy nem tudom én is,
hogy miért vagyok mindig a vesztesek oldalán.
Megyek a szívem után.
Akinek fontos az érti,
én nem fogok senkit szolgálni ostobán.
  Akit tudtam, azt szerettem,
  de nekem így van rendben,
  látom a tükörben, hogy egyben vagyok.

Megyek a szívem után.
Lehet, hogy őrültnek látszom, de értsd meg, nem érdekel.
Én ezen túl vagyok már.
Megyek a szívem után.
Sehogy se jó, hogy te annak örülnél, ha megváltoztatnál.
  Akit tudtam, azt szerettem,
  de nekem így van rendben,
  látom a tükörben, hogy egyben vagyok.

Megyek a szívem után,
nem pénz hajt és nem érdek.
Megyek a szívem után.
Engedj el, hogyha nem érted.
Megyek a szívem után.
Mondhatod, semmire nem vittem,
de nekem jó így.
Mindig így legyen.

Megyek a szívem után.
Sehogy se jó, hogy te annak örülnél, ha megváltoztatnál.
  Akit tudtam, azt szerettem,
  de nekem így van rendben,
  látom a tükörben, hogy egyben vagyok.

Megyek a szívem után,
nem pénz hajt és nem érdek.
Megyek a szívem után.
Engedj el, hogyha nem érted.
Megyek a szívem után.
Mondhatod, semmire nem vittem,
de nekem jó így.
Mindig így legyen.
Megyek a szívem után.
Kell, ami itt már hiányzott.
Megyek a szívem után.
Engedj el. Nem bírom a láncot.

Nem tudom, hogy mit tettem.
Valahogy nem visel el a mamád.
Nem enged el egyszer sem,
amikor hívlak.
Ülj le vele kettesben,
mondja el végre, hogy mi a baja.
Nem csak az, hogy nem tetszem.
Valami más. Valami más.  

Rossz hírem van errefelé,
ami terjed, mint a tűz.
Talán legjobb volna, ha máshova költöznék.
Rossz hírem van errefelé,
és te bárhogy is szeretnéd,
azt, hogy engem szeress, úgysem engednék.  

Nem lehetek ártatlan.
Öli a gyengéket ez a világ.
Versenyt futok másokkal.
Valahogy élek.
Nem hiszem, hogy rossz voltam,
lehet, hogy épp csak nem elég jó.
Nem én kell, hogy változzam.
Valaki más.  

Rossz hírem van errefelé,
ami terjed, mint a tűz.
Talán legjobb volna, ha máshova költöznék.
Rossz hírem van errefelé,
és te bárhogy is szeretnéd,
azt, hogy engem szeress, úgysem engednék.  

Rossz hírem van errefelé,
ami terjed, mint a tűz.
Talán legjobb volna, ha máshova költöznék.
Rossz hírem van errefelé,
és te bárhogy is szeretnéd,
azt, hogy engem szeress, úgysem engednék.

A zenekar már nincs sehol.
A zene mégis szól.
Lassú hullámok a víz fölött,
hűvös, hajnali hangokból.
Buta helyzet volt megint,
ahogy ott hagytam egy lányt.
Hogy is érthetné, hogy semmi baj,
csak az, hogy emlékeztet rád?  

Ő is úgy néz. Ő is úgy nevet.
Ő is úgy ragyog, ahogy nem lehet.
Ő is úgy repül, ő is úgy szabad,
ő is úgy szeret – csak éppen nem te vagy.  

Ahogyan táncolt éjszaka, ugyanúgy volt szép.
Mintha tükörképnek látszana,
amit még összetörhetnék.
Ahogy néha átölelt, és már fordult is tovább,
minden mozdulatban láttalak.
Pedig már nem gondoltam rád.  

Ő is úgy néz. Ő is úgy nevet.
Ő is úgy ragyog, ahogy nem lehet.
Ő is úgy repül, ő is úgy szabad,
ő is úgy szeret – csak éppen nem te vagy.
Ő is úgy vár. Ő is úgy ölel.
Néha már azt hiszem, őt is képzelem.
Ő is változó. Ő is hangulat.
Mintha játszanál, ketten egymagad.  

Ő is úgy vár. Ő is úgy ölel.
Néha már azt hiszem, őt is képzelem.
Ő is változó. Ő is hangulat.
Mintha játszanál, ketten egymagad.
Ő is úgy néz. Ő is úgy nevet.
Ő is úgy ragyog, ahogy nem lehet.
Ő is úgy repül, ő is úgy szabad,
ő is úgy szeret – csak éppen nem te vagy.
Nem te vagy.

Repülök könnyű szárnyakon.
Hová? Ahová csak akarom.
Talán visszajövök egy napon.
Ha mégsem – ne keress.  

Repülök, magas ég alatt.
Sose voltam ennél szabadabb.
Odalenn hagyom a súlyokat.
Nincs, ami visszahúz.  

Már egy kicsit se bánt,
hogy kicsinek lát
a lenti világ.
Így nekik is jó,
nekem is jó.
Összeköt már
a távolság.  

Egy kicsit se bánt,
hogy kicsinek lát
a lenti világ.
Még csillagokon, tengereken
repülök át.
Ne ébressz fel.  

Jön egy hölgy, csupa csillogás.
Azt kérdi, merre van az áruház,
amit vagy harminc éve nem talál,
pedig égről égre jár.
Mosolyog, ahogy elsuhan:
Ne félj, találkozunk biztosan.
Keresd az elvarázsolt szállodát.
Hajnalig várunk rád.  

Már egy kicsit se bánt,
hogy kicsinek lát
a lenti világ.
Így nekik is jó,
nekem is jó.
Összeköt már
a távolság.  

Egy kicsit se bánt,
hogy kicsinek lát
a lenti világ.
Még csillagokon, tengereken
repülök át.
Ne ébressz fel.

Ma reggel úgy ébredtem fel,
ahogyan ritkán az életben.
Semmit se számít, mit hoz a nap,
és vigyen el bármit, hogyha ennyit hagy.
Valahogy úgyis fordul majd.
Valami úgyis egyben tart.
És ha a dolgok sikerülnek,
jövök és meghozom a kedved.  

Hova megy az utca nélkülem?
Mit akar a város nélkülem?
Itt ne hagyjon már, mert ha nem akarom,
nem forog a föld se. Vagy nem nagyon.  

Ma megint úgy ébredtem fel:
valami változik kinn és benn.
Pedig a felszín ugyanolyan.
Lehet, csak én figyelem máshonnan.
Szerencse nem ért, vagy nem tudom.
Szerelem nem több, mint bármikor.
Semmilyen bankház nem szakadt rám.
Egy kicsit mégis jobb a formám.  

Hova megy az utca nélkülem?
Mit akar a város nélkülem?
Itt ne hagyjon már, mert ha nem akarom,
nem forog a föld se. Vagy nem nagyon.
Hova megy az utca nélkülem?
Mit akar a város nélkülem?
Itt ne hagyjon már, mert ha nem akarom,
nem forog a föld se. Vagy nem nagyon.

Összegyűlt a buta bánatokból annyi féle.
Jött a hangulat, hogy este végre inni kéne.
Térdig ért épp a hó, és senki, senki nem jött át.
Zárva volt már az egész város,
az estét tűzre dobták.
Álmodom régi filmeken.
Humphrey Bogart a norvég télben.  

A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.
A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.  

Didereg kinn az ezüst utca kékre fagyva.
Itt hagyom, ha a jószerencse is úgy akarja már.
Tűz ropog, és az illata
megsímogat, mintha elbúcsúzna.  

A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.
A Templom-téren, hajnali négykor
ezüst, kék, minden ezüst és kék.
Holdajándék a csönd, meg az árnyék.
Ezüst, kék. Minden ezüstkék.

Itt van megint. Az asztalomhoz ül.
Valahonnan mindig eljön éjfél körül.
Belenéz a fejembe, és azt mondja, hogy jó,
van elég hely, elfér egy kis depresszió.
Azt hazudja mindig, nem marad soká,
nem szeretné, hogyha az estém elrontaná.
Csak éppen rám köszönt és máris elrohan,
ma még vagy százegy helyen randevúja van.
De nem mozdul. Ki se bontja szárnyait.
Látom, újra úgy lesz már, hogy itt lesz hajnalig.  

Az elveszettek angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
És minden úton jön mögöttem, mint a szellemkép,
mintha attól, hogy te nem vagy már, én elveszett lennék.  

Nem véd meg tőle a legjobb társaság.
Zene szól, és lány is volna – mégsincs tovább.
Amikor már nem hiányzol, ideül mellém,
azt súgja, jobb volna, ha mégis itt lennél.  

Az elveszettek angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
És minden úton jön mögöttem, mint a szellemkép,
mintha attól, hogy te nem vagy már, én elveszett lennék.
Elhagyottak angyala az éjszakában jár.
Honnan tudja, hol vagyok, hogy mindig megtalál?
Elveszettek angyala, elveszíthetne már.
Nem hiányzol többé. De bárcsak itt volnál.

Engem becsapni könnyű volt.
Én azt is elhittem,
hogy a jegyem olyan útra szól,
ahol fontos az utazó útközben.
Fontos, hogy mit mesél,
amikor majd valahová hazaér.
Hogyan telt az út.
Ahogyan vártuk,
mégsem úgy.  

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha innen nézem, onnan jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.  

Nekem hazudni könnyű volt.
Mindig elhittem,
és a szerencsét sem átkozom,
hogy annyiszor nem tudott élni velem.
Másoknak mást adott,
nekem csak annyit, hogy nélküle is megvagyok.
De figyel rám, tudom.
Ott megy a másik oldalon.    

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha onnan nézem, innen jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.  

Ilyen is volt, olyan is volt.
Majdnem mindig majdnem jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán mehet tovább a show.
Tudom, hogy minden változó.
Ha innen nézem, onnan jó.
Én csak a pénzem kérem vissza,
aztán menjen tovább a show.