Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ezüst és kék

Összegyűlt a buta bánatokból annyi féle.
Jött a hangulat, hogy este végre inni kéne.
Térdig ért épp a hó, és senki, senki nem jött át.
Zárva volt már az egész város,
az estét tűzre dobták.
Álmodom régi filmeken.
Humphrey Bogart a norvég télben.  

A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.
A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.  

Didereg kinn az ezüst utca kékre fagyva.
Itt hagyom, ha a jószerencse is úgy akarja már.
Tűz ropog, és az illata
megsímogat, mintha elbúcsúzna.  

A Templom-téren, hajnali négykor
mindennap jön az útkaparó.
Mit számít, milyen nyomokat hagytunk,
elsöpri. Vagy ellepi a hó.
A Templom-téren, hajnali négykor
ezüst, kék, minden ezüst és kék.
Holdajándék a csönd, meg az árnyék.
Ezüst, kék. Minden ezüstkék.

Hozzászólok