Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Valahogy képzeld el

Csak a képzelet lendít túl egy rosszkedvű napon.
Jön egy éjjel és történik valami új.
Valahol valaki
minden mozdulatodat figyeli.
Lát a csillagokon át.
Elhiszed, nem hiszed, 
egy nap mégis megjöhet az üzenet.
Valaki gondol rád.  

Lehet, hogy más térben, más időben él.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy sóhajokból gyúrta össze a szél.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy eltévedt és bolyong a semmiben.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy elképzelni még reménytelen.
Azért te képzeld el!  

Mennyi írásban hittünk már – és semmit nem tudunk.
Csak a képzelet látja, hogy nincs határ.
Valahol valaki
okos készülékeken figyeli,
merre mozog a világ.
Elhiszed, nem hiszed,
eljöhet, vagy régesrég itt lehet.
Valaki gondol rád.  

Lehet, hogy kezdet vagy és ő a folytatás.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy nyughatatlan lélek, semmi más.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy semmi nem úgy van, ahogy én hiszem.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy elképzelni még reménytelen.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy más térben, más időben él.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy sóhajokból gyúrta össze a szél.
Azért te képzeld el!

Hozzászólok