Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ez még nem a pokol

Üzenet egy külvárosi ház tűzfalán:
„Ne ijedj meg, ez még nem a pokol. De innen látszik már.”
Jártam odalent. Tudom, mit jelent.
Nem mesélem, úgysem volna új,
hányféle poklot égtem túl.

Jól láttad. Próbáltad.
Egyből kihoztál valahogyan,
hogy velem égj el egy másikban.
És látod, főnixként újraszültem magam,
csak hogy egy másik másikban
mással égjek, máshogyan.
Miért félnék?
Nem ez a vége még.

Mit mondjak, ha rámnyit valaki majd, és így talál?
Ne ijedj meg, ez még nem a pokol? De innen látszik már?
Jártam odalent. Tudom, mit jelent.
Nem mesélem, úgysem volna új,
hány pokol van már rajtam túl.

Jól láttad. Próbáltad.
Egyből kihoztál valahogyan,
hogy velem égj el egy másikban.
És látod, főnixként újraélem magam,
csak hogy egy másik másikban
mással égjek, máshogyan.
Miért félnék?
Nem ez a vége még.

Egyikből kitéptél valahogyan,
hogy velem égj el egy másikban.
És látod, főnixként újraélem magam,
csak hogy egy másik másikban
mással égjek, máshogyan.
Miért félnék?
Nem ez a vége még.

Hozzászólok