Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Egy új szerelmes dal

Semmiből jött senkikkel
nincs már dolgom, semmiben.
Lépjen át, aki átlép majd,
ha újból padlón lennék.

Nem kell újabb ellenség.
Az az egy több mint elég,
aki itt bennem otthon van,
régen nem csak vendég.

Néha ő vezényli a bált, nem én.
Nem én bántalak, csak a hang az enyém.
És a történet írja már önmagát.
Egyszer te éled, egyszer én halom át.
De bármi jön – mi úgy vagyunk már -,
egymásnak jó. Egymásnak fáj.

Gátlás nélküli törtetés.
Kilátás nélküli küszködés.
Mintha más nem is volna már.
Mindent megszoktunk rég.

Kértél egy új szerelmes dalt,
és most látod, merre tart.
Néztem fel, van-e segítség.
Egy démont küldött az ég.

Néha ő vezényli a bált, nem én.
Nem én bántalak, csak a hang az enyém.
És a történet írja már önmagát.
Egyszer te éled, egyszer én halom át.
De bármi jön – mi úgy vagyunk már -,
egymásnak jó. Egymásnak fáj.

Hozzászólok