Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Vihardal

Fut a víz az utakon.
Mihez kezdjek, nem tudom.
Napok óta ömlik így,
viharisten belehasít.

Nincs kedvem semmihez.
Hívnálak, te se felelsz.
Pedig, hogyha itt volnál,
özönvíz is jöhetne már.

Így oda a nap.
Így oda a hét.
Így mi marad más,
inni kell.
Úgy nyugalom van.
Úgy bírom magam.
Úgy legalább jól
alszom el.

Látod, már nem zavar
se a semmi, se a vihar.
Dőljön csak napokon át.
Ha akar, ússzon el a világ.

Már nyugalom van.
Már bírom magam.
Már legalább jól alszom el.
Már ne is keress.
Már fölösleges.
Majd ha kisüt a nap,
ébressz fel.

Így oda a nap
…alszom el.
Már nyugalom van.
…ébressz fel.

Hozzászólok