Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Tizenhat évesen

Vannak útjaid,
amikről nem tud más.
Őrzöd a titkaid.
Így van rendben.
Látom a napjaid.
Örökké száguldás.
Fontos, hogy benne légy
minden percben.
 Aztán egy semmiség
 napokra földhöz vág.
 Úgy érzed, nincs tovább.
 És jössz és kérdeznél,
 de már a kezdetnél
 rohansz, hogy máshol várnak rád.     

Mi van a szíved mélyén?
  Mondd el egyszer.
  Jó lenne tudni.
  Segíts megértenem,
  mi van a szíved mélyén.
  Mondd el egyszer.
  Úgy, ahogy érzed,
  így tizenhat évesen.  

Mindent elhiszel
s nem hiszel semmit sem.
Minden végleges,
mégsem az semmi.
Így vagy – és így van jól –
üvegből, csillagból,
és jó, hogy csak most tanulsz
másból is lenni.
 Szeretni szeretnél,
 és bármit megtennél,
 hogy másnak is fontos légy.
 Aztán, ha biztos már,
 akármit áldoznál,
 ha mindent újra kezdhetnél.     

Mi van a szíved mélyén?
  Mondd el egyszer.
  Jó lenne tudni.
  Segíts megértenem,
  mi van a szíved mélyén.
  Mondd el egyszer.
  Úgy, ahogy érzed,
  így tizenhat évesen.

Hozzászólok