Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szegényemberblues

Tudok súlyosabbat.
Tudok hangosabbat.
Valami élesebbet.
Ne játszd ezt a szegényember-bluest.
Erre nem fizetnek.
Erre nem harapnak.
Ebbe csak én halok meg.
Ne játszd ezt a szegényember-bluest.  

Itt, ahogyan elnézem, nincs szabad lány.
Aki volt, elment. Beleunt már,
hogy a zene is fáj.
Ugyanúgy, ahogy tegnap volt,
megyünk át meg át.
Maradék buta helyeken
butulunk tovább.
Visz a sodor. Sodor ide-oda.
Süllyedj el, vagy ússz.
(Bármerre nézek, ninics szabad lány.)
Legyen valahogy. Erre jó
ez a szegényember-blues.
Mondom, ami nincs:
szabad vagy, és magadon múlsz.
Ami van, az a szegényember-blues.    

 (Elmentem vadászni. Visszajövök holnap.
  Ha üzenetet hagysz, visszahívlak holnap.
  Nem biztos.
  De az se biztos, hogy nem biztos.)  

Itt, ahogyan elnézem, nincs szabad lány.
Aki volt, elment. Beleunt már,
hogy a zene is fáj.
Ugyanúgy, ahogy tegnap volt,
megyünk át meg át.
Maradék buta helyeken
butulunk tovább.
Visz a sodor. Sodor ide-oda.
Süllyedj el, vagy ússz.  

Nincs más, nincs más.
Süllyedj el, vagy ússz.
Nincs más, nincs más.
Vagy a szegényember-blues.
Nincs más, nincs más.
Süllyedj el, vagy ússz.
Nincs más, nincs más.
Csak a szegényember-blues.

Hozzászólok