Lepusztult ház a sarkon a Hajnali Fröccsöntő.
A vakolat ködös emlék már és csak itt-ott van tető.
A sűrű füstben cserzett arccal ott áll a törzshelyén
Joó úr, a régmúlt szertornász és számolófenomén,
és a rozzant pulthoz tartozik, mint örök intézmény,
Béla, a névnapi költő, és Janka, a lelki segély.

Esténként, ha zsúfolt az érdemes köpködő,
láthatóan megpihen a megfáradt idő.
Éberling, a kétujjú hentes hangosan politizál.
Rozsnyói bácsi a trafikos lányt álmodja vissza már.
És ha valakin látszik, hogy azt öli borba, hogy semmire semmi remény,
ott van és gondját megosztja Janka, a lelki segély.

Engedelmes jószág és türelmes hallgató.
Ösztönösen tudja, hogy minden bánat orvosolható.
Csak nézi az embert szótlanul, és érzi, hol van a baj.
Csak segíteni, ha szükség van rá, semmi mást nem akar.
Minden kívánságot teljesít és cserébe semmit se kér.
Addig él, amíg adni képes, Janka, a lelki segély.

Akik ismerik már régen, azt mondják, mindent ért,
és mindig annyira nagy volt a zaj, csak azért nem beszélt.
Esküsznek, egyszer hallották, ahogy dúdolt valami dalt.
Lehetett volna énekesnő is, csak biztosan nem akart.
Senki se tudja, honnan jött, de egy kicsit mindenki fél,
mi lesz, ha egyszer nem lesz Janka, a lelki segély.
Mert az ember néha nekivadul, hogy az egész semmit sem ér.
Mi lesz, ha egyszer nem lesz Janka, a lelki segély?

(VIDEO)