Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Holnap reggel elutazom

Telefonált a barátnőm, csináljak rendet, visszajön.
Soha sem bírta haraggal, meg nem is jó ott, ahol van.
Reméli, most már beláttam, hogy hibákat szorzok hibákkal,
És úgy, ahogy eddig csináltam, nem lehet ebben a világban.
Csak létezem értelmetlenül.
Létezem élhetetlenül.
Amire várok, úgyis elkerül.
Ébren kéne járnom végre.  

Azt ígérte, hogy kézbe vesz, figyel rám, és rendbe tesz.
Folytatta még, de a lényeg ez, a szédülésnek vége lesz.
Mert alapvetően jó vagyok, csak ésszel élni nem tudok.
Ellenségem is csak egy van, az egérfogó a templomban.
Csak létezem értelmetlenül.
Létezem élhetetlenül.
Amire várok, úgyse sikerül.
Ébren kéne járnom végre.  

Holnap reggel elutazom.
Levelet hagytam az asztalomon.
Találkozunk még, hogy hol és mikor, nem tudom.
Holnap reggel elutazom.
Remélem, lesz kocsma a vonaton.
A hosszú utat nem bírnám
Ilyen szárazon.

Hozzászólok