Rám köszönt valaki délután,
ahogy néztem, hogy bolondul meg a kutyám
a Dunánál. Tudod,
ahova járunk.
Addig sohasem láttam, de gyönyörű volt.
Egy mosollyal odajött és átkarolt.
Ugye nem ismersz rám?
Pedig már voltál nálunk.  

Igen, kicsike lány volt, már emlékszem.
Egy nővére volt, akivel régebben kicsit jártam.
Hogy megy az idő, már ő is húszéves.
Már nem lakik otthon, és új kocsit vesz, és jól van.
És táncol egy bárban.    

 Hé, kislány! Legalább
 nézz körül. Ez a világ
 csupa csapda. Nagyon vigyázz,
 mit csinálsz majd,
 ha vadul a tánc.  

Én nem hiszem, hogy másnak mondanám,
és az se volna jó, hogy ezért haragudj rám,
de magamat látom, ahogyan nézlek.  

Tudod, nem olyan régen én is azt hittem,
hogy összejön minden, amit képzeltem és vártam.
Sosem alakul úgy, ahogy a tervben van.
Bent egészen más van, mint a kirakatban. Már láttam.
Sok csomagolásban.    

 Hé, kislány! Legalább
 nézz körül. Ez a világ
 csupa csapda. Nagyon vigyázz,
 mit csinálsz majd,
 ha vadul a tánc.