Teremts otthont nekem.
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem.
Teremts otthont nekem
a szívedben.  

Valaki elhagy engem, mégsem szabadul.
Benne van néhány dalban kimondatlanul.
Bármit jelent, ez csak emlék,
de valahová, esküszöm, már hazamennék.  

Teremts otthont nekem.
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem.
Teremts otthont nekem
a szívedben.  

Ölel egy lány, de érzem, nincs itt igazán.
Szeretném őt is jobban, de hiába próbálnám.
Reggel már csak érzem, hogy itt volt nem rég.
De valahová, esküszöm, már hazamennék.  

Teremts otthont nekem.
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem.
Teremts otthont nekem
a szívedben.  

Nem tudom, mennyit ér, hogy írom a dalaim.
Párszor már megzavartak saját álmaim.
Túl sok helyen voltam vendég.
Valahová, esküszöm, már hazamennék.  

Teremts otthont nekem.
Ha szeretsz, ne ígérj semmit sem.
Teremts otthont nekem
a szívedben.

A mozigépész a szomszéd faluban élt,
de átjött vasárnaponként,
és mi figyeltük, ahogy összerakja fel bűvös gépeit,
s izgatottan vártuk, mit vetít.

Mindig ott ültünk az első sor közepén.
Olajos padló, a szék kőkemény.
De ahogy kialudt az ócska lámpa a füstös teremben,
megváltoztunk – képzeletben.

Szerelmem volt a nagy színésznő.
Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem csak ő.
És ha látom, hogy a vásznon föltűnik,
csak én tudom, hogy hozzám tartozik.  

Egész héten vártam, hogy vasárnap legyen.
Felöltöztem szép rendesen,
és a tükör előtt állva eltűntettem az összes pattanást,
és alig vártam a találkozást.

Szerelmem volt a nagy színésznő.
Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem csak ő.
És ha látom, hogy a vásznon föltűnik,
csak én tudom, hogy hozzám tartozik.  

Szerelmem volt a nagy színésznő.
Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem csak ő.
Hiszen ott van velem minden napon és minden éjszakán.
Egy színes kép
a szobám falán.