Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Valamit tudhat ez a hely

Csak azt mondd meg, hogy mi van itt.
Te hátha sejtesz valamit,
én meg nem. Áruld el.
Épp tegnap láttam egy igazit,
és éjjel majdnem hazavitt
élesben. Nem mentem.
 Mondd meg, hogy van ez. Csak ülsz itt és valahogy jó.
 Máskor jön valaki és órákig ömlik a szó.     

És a vége az ugyanaz minden nap.
  Mennél már haza, de nem hagynak.
  Szólj, te tudod-e, mit tudhat ez a hely,
  hogy a vége az ugyanaz minden nap.
  Zaj van és füst van és itthon vagy.
  Szólj, te tudod-e mit tudhat ez a hely,
  hogy soha nem enged el.  

Áldás a hűvös italon.
Tudod, én ma csak sörben utazom.
Még egy kell. Még egyszer.
 Néha semmi nincs, csak ülsz itt és valahogy jó.
 Máskor jön valaki és órákig ömlik a szó.     

És a vége az ugyanaz minden nap.
  Mennél már haza, de nem hagynak.
  Szólj, te tudod-e mit tudhat ez a hely,
  hogy a vége az ugyanaz minden nap.
  Járnak a körök és elfogynak.
  Más is keresi, mit tudhat ez a hely.     

Zaj van és meleg, a füst is száll.
  Árad a zene, de hangos már.
  Régen tüzes a szék. A pénzed sem elég.
  Későre is jár, meg várnak is rád.
  Gond lesz, hogy megmagyarázd.
  Százszor búcsúzol el, hogy most menni kell,
  valami mégis visszatart.
  Valami mégsem enged el.
  Valamit tudhat ez a hely.

A színpad sosem üres

Ne várd, hogy jön a nagy ász,
a titokzatos varázsló,
kimond egy mágikus szót
és máris minden megint jó.
 Ha van titok, ami följebb emel,
 és él, aki tudja,
 soha nem mondja el.  

Ne várd, hogy megkapod azt
egy daltól, amit szeretnél.
Ma már egy egyszerű ritmus is
fontosabb a szövegnél.
 Kezed, ha nyújtod, mire ideér, már
 nem én fogom át.
 Majd egy holnapi sztár.     

Nagy az út. Ne keress,
  ha eltűnök egy dal közepén.
  Zene volt, zene lesz.
  Legfeljebb már nem az enyém.
  A színpad sosem üres.
  Minden napra akad egy show.
  Lesz majd, akit szeress.
  A jegy már megváltható.  

Ne hidd, bárki is jön,
hogy érted van és neked szól.
Sosem az őszinteség,
csak az annak hangzó fizet jól.
 Hogy láss, hogy érezz,
 hogy legyen varázs,
 hazudtam én is.
 Csak máshogy, mint más.     

Nagy az út. Ne keress,
  ha eltűnök egy dal közepén.
  Zene volt, zene lesz.
  Legfeljebb már nem az enyém.
  A színpad sosem üres.
  Minden napra akad egy show.
  Lesz majd, akit szeress.
  A jegy már megváltható.
  
  A színpad sosem üres.
  Minden napra akad egy show.
  Lesz majd, akit szeress.
  Ahogy és ameddig jó.

Amin asszony nem segít

Hajnalban végre úgy aludt el,
hogy pár óra múlva ébredni kell.
Szép volt és forró.
Törékeny kép.
Törékeny álom.
Egy könnyű mozdulat
és máris felriad,
ahogy régen,
és zavarba hozza, ha nézem,
így, ahogy nem látja más.  

Ma egész nap mentem.
Őrölt a gép.
Összejött minden.
Mit mondjak még?
Túl sok a méreg.
Túl sok a zaj.
És végül az ember mindent hazavisz.
Nem fordulhat vissza a lépcsőn,
hogy máskor, egy jobb napon jöjjön,
ha újra nincs semmi baj.    

Ne kérdezd, nem tudom, mi bánt.
 Legyőzőm, holnapra nem viszem át.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.    

Ne kérdezd, nem tudom, mi bánt.
 Legyőzőm, holnapra nem viszem át.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.
  Van olyan nap, van olyan nap, van olyan nap,
  amin asszony nem segít.
  Van olyan nap, van olyan nap, van olyan nap,
  amin asszony nem segít…

Annyi minden történt

Ajtaján másik zár.
Ehhez úgyse jó a kulcsom,
minek őrzőm már?
Ha élne még a régi szám,
meg se ismerné a hangom,
hogyha felhívnám.
A szállodán
ugyanaz a por, mint régen.
Tudod, ezt meséltem néhány éve már.
Furcsa kép.
Szinte látom, ha megjelennék,
ő csak nézne rám,
én meg nem tudom, mit mondanék.
 
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 És veszteség mind, amit könnyen hagytam ott.
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 De ha lehetne, még visszahoznék pár napot.  

Értené, vagy elhinné,
hogy egy csavargó, az nem lehet
soha senkié.
De bántaná, hogy nem jött rá,
milyen nyugtalanság indít
mindig máshová.
S ha mondanám
mindazt, ami nekem itt fontos,
nézne rám, hogy biztos
egy másik bolygón lakom.
Jó ez így.
De ha volna egy kis időm még,
talán felhívnám.
Csak hogy tudjam, mit éreznék.
 
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 És veszteség mind, amit könnyen hagytam ott.
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 De ha lehetne, még visszahoznék pár napot.
  
  (Máshogy élném. Újra kezdeném….)
 
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 És veszteség mind, amit könnyen hagytam ott.
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 De ha lehetne, még visszahoznék pár napot.

Az otthon valami más

Álltam a huzatos hallban.
Fáradt és idegen voltam.
Nem volt, aki hozza a kulcsom.
A portás aludt a pulton.
Lassítva ébredt.
Árthat a nagy rohanás.  

Mondtam, ha lendít a bolton,
pár napig most itt leszek otthon.
Nézett üveges szemmel.
“Viccelsz? Nézz körül, ember.
Ezek csak házak.
Az otthon, az valami más.”    

Később a bárban egy helybeli lány
 tudta, hogy egy mosoly több a szavaknál.     

A zenekar játszott. Csupa régi dal szólt.
  És valamit éreztem, ami igazi volt.
  Áruld el, kértem, csak a neved talán.
  Campari, juice – mondta és nevetett rám.  

Jártam a hajnali várost.
Újból nem voltam álmos.
Utcák ébredő fényben.
Néztem és azt hittem, értem.
Ezek csak házak.
Az otthon, az valami más.  

Tíz év úton és közben.
Lassan megtelik a könyvem.
Végiggondolom sorban,
hányszor hány helyen laktam.
Házak és házak.
Az otthon, az valami más.    

Akkor, ott jó volt, hogy látta a lány,
 egy mosoly sokkal több lehet a szavaknál.     

A zenekar játszott. Csupa régi dal szólt.
  És valamit éreztem, ami igazi volt.
  Ha asztalod, ágyad akad ott, ahol jársz,
  hívhatod otthonnak, de az valami más.
  A zenekar játszott. Csupa régi dal szólt.
  És valamit értettem, ami egyszerű volt.
  Ha asztalod, ágyad akad ott, ahol jársz,
  hívhatod otthonnak, de az valami más.

Ha nem vigyázna rád

Megszoktad már, hogy melletted él
és melletted áll, ha más nem.
Megszoktad már, ahogy átölel,
hogy bármi a baj, az múljon el.
És nem vetted észre, hogy álmai ezerfelé szóródnak szét.
Ha ránézel, látod-e, érzed-e, tudod-e még,
mennyire szép?  

Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródnál most is, ahogy gördül a kő,
hogy hová, azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább.  

Volt olyan év, volt olyan út,
amit pokolnak hívsz, ha eszedbe jut.
Mindenki eltűnt, aki segíthetett.
Ő félt, ahogy féltél, de ott volt veled.
És nem vetted észre, hogy álmai ezerfelé hullanak szét.
Ha ránézel, látod-e, érzed-e, tudod-e még,
mennyire szép?  

 Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródnál most is, ahogy gördül a kő,
hogy hová, azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább.  

Ha nem volna még.
Ha nem vigyázna rád…

Jó hírt mondok

Beléptél az ajtón és bezártad.
A zűrzavar ne jöjjön be utánad.
Sose lesz máshova menekülnöd.
Ez a szoba a várad.  

Azt hiszed, a dolgokat kizártad.
Meglátnak egy láncot és megállnak.
Leülsz az ágyra és egyedül vagy,
ahogy naponta látlak.    

Olcsó, jól tudom,
 minden folytatás.
 Soha eddig egy daltól se lett
 semmi más.  

Ugyanazt a holnapot reméltem,
és ugyanazt a tegnapot nem értem.
Ugyanazt látom és ugyanúgy öl
ugyanaz, ami téged.    

Mit vársz, mit tegyek?
 És áruld el, miért.
 Soha eddig egy daltól se lett
 a csúnya szép.     

Jó hírt mondok: jönnek a gondok.
  Az, ami eddig volt,
  amolyan könnyű séta volt.
  Nincs még vége. Most jön a krémje.
  Lement a híradó.
  Ahogy az máris látható,
  jön az igazi jó.  

Ne csodálkozz rajta, ha szeretnék
kiszállni és elszökni időnként.
Különös távoli szigeteken
járnak álmaim néha.    

Mit vársz, mit tegyek?
 És áruld el, miért.
 Soha eddig egy daltól se lett
 a csúnya szép.     

Jó hírt mondok: jönnek a gondok.
  Az, ami eddig volt,
  amolyan könnyű séta volt.
  Lement a híradó.
  Ahogy az máris látható,
  tisztán látható,
  a helyzet bíztató.
  Jön az igazi jó.

Míg a szerelem végleg el nem fárad

Mit tudom én, hogy melyik út hová vezet.
És mit tudom én, hogyan is volna jó.
Kit zavar az, ha nem sikerül egy-egy napom,
míg az élet zajlik mellettem?  

Orvosok és szomorú tudós fejek
mondanak rám örökös átkokat,
hogy túl sok ez is, meg túl sok az is, amit teszek,
de a lényeg,
hogy az élet zajlik mellettem.    

Míg a szerelem végleg el nem fárad,
 (legyen jó, jó, jó!)
 tölts velem egy éjjelt – mondjuk nálad.
 (ahogy jó, jó, jó.)
 A reggel felébreszt.
 Egy kávé épp elég lesz.
 Nekem nem kell több útravaló.  

Senki se tudja, ha nem leszek, hová leszek,
és voltam-e már, amikor nem éltem még.
Egy örökmozgó városi bolygó vagyok.
És az élet zajlik mellettem.    

Míg a szerelem végleg el nem fárad,
 (legyen jó, jó, jó!)
 tölts velem egy éjjelt – mondjuk nálad.
 (ahogy jó, jó, jó.)
 A reggel felébreszt.
 Egy kávé épp elég lesz.
 Nekem nem kell több útravaló.  
 Míg a szerelem végleg el nem fárad,
 (legyen jó, jó, jó!)
 tölts velem egy éjjelt – mondjuk nálad.
 (ahogy jó, jó, jó.)
 A reggel felébreszt.
 Egy kávé épp elég lesz.
 Nekem nem kell több  útra útravaló.     

(Érezz! Így a jó!)   ha elalszol
  (Így jó! Így a jó!)    ha felébredsz
  (Érezz! Így a jó!)   nem akarok többet
  (Így jó! Így a jó!)    kevesebb nem elég
  (Érezz! Így a jó!)   legyen ez szép
  (Így jó! Így a jó!)    akarom még
  (Érezz! Így a jó!)
  legyen minden nap más
  útravaló…

Ne légy kemény

Nincs időm.
Fekszem a fűben.
Nézem itt ezt a felhőt az égen.
Nem mozdul el.
Csak lebeg.
Egy fél napja már.
Fontos vagy.
De fontos a csönd is.
Most lenn vagyunk.
Voltunk már fönt is.
Mégsem tudom, mi a titok.
Majd később.
Talán.

Ne légy kemény.
Nem úgy vagy erős.
Mi változik, ha győz, aki győz?
Engem is elhagytak már.
Rád is számoltak már.
Gyere, álljunk tovább.  

Dolgod van. Épül a házad.
Felnőtt leszel. És sebzett. És fáradt.
És nem tudod már, aki elmegy,
az miért megy el.
És ha nem lesz majd, aki megvesse ágyad,
és a félelem az estékhez szárad,
legyőzöd. Tudom.
Csak félek,
hogy nincs győzelem.    

Ne légy kemény.
Nem úgy vagy erős.
Mi változik, ha győz, aki győz?
A nyárban ott van az ősz,
A fagyban olvad a hó.
Gyere.
Menjünk tovább.

Tizenhat évesen

Vannak útjaid,
amikről nem tud más.
Őrzöd a titkaid.
Így van rendben.
Látom a napjaid.
Örökké száguldás.
Fontos, hogy benne légy
minden percben.
 Aztán egy semmiség
 napokra földhöz vág.
 Úgy érzed, nincs tovább.
 És jössz és kérdeznél,
 de már a kezdetnél
 rohansz, hogy máshol várnak rád.     

Mi van a szíved mélyén?
  Mondd el egyszer.
  Jó lenne tudni.
  Segíts megértenem,
  mi van a szíved mélyén.
  Mondd el egyszer.
  Úgy, ahogy érzed,
  így tizenhat évesen.  

Mindent elhiszel
s nem hiszel semmit sem.
Minden végleges,
mégsem az semmi.
Így vagy – és így van jól –
üvegből, csillagból,
és jó, hogy csak most tanulsz
másból is lenni.
 Szeretni szeretnél,
 és bármit megtennél,
 hogy másnak is fontos légy.
 Aztán, ha biztos már,
 akármit áldoznál,
 ha mindent újra kezdhetnél.     

Mi van a szíved mélyén?
  Mondd el egyszer.
  Jó lenne tudni.
  Segíts megértenem,
  mi van a szíved mélyén.
  Mondd el egyszer.
  Úgy, ahogy érzed,
  így tizenhat évesen.