Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Utak filmje

Hányféleképpen pörgött le már,
reggeltől estig mondhatnám.
Utak filmje. Hangok és képek a múltból.
Helyek, arcok. És néhány nagy eltévedés.

Északon, Délen, magasan, mélyen –
voltam már jó és rossz helyen.
Visszanézem. Képek úsznak a képben.
Azt remélem, még messze az utolsó rész.

Utak filmje.
Sosincs vége.
Csak ha egyszer majd elfogy az út.
Néha volt, hogy a film is elszakadt.
Néha jobb lett volna úgy.

Rólad is itt van rengeteg kép.
Bár most is együtt nézhetnénk.
Pedig fájna látni újból és újból,
hol is romlott, vagy fáradt el ez az egész.

Utak filmje.
Sosincs vége.
Csak ha egyszer majd elfogy az út.
Néha volt, hogy a film is elszakadt.
Néha jobb lett volna úgy.

Utak filmje.
Sosincs vége.
Csak ha egyszer majd elfogy az út.
Néha volt, hogy a film is elszakadt.
Néha jobb lett volna úgy.

Hozzászólok