Már csomagolok – mondja egy régi barátom. –
Eljön az idő, amikor dönteni kell.
Itt, ha semmije nincs, az ember annyit is ér.
Hát ezt hagyom el.
Itt épp úgy nem volt semmim,
mint ahogy ott semmi se vár.
Semmi. Csak épp egy csepp remény.

Testvér, itt hagyok mindent.
Ez már így van jól.
Ott van jövő, itt már csak múlt.
Testvér, látod a lelkem.
Ezeregyféle kés forog bennem.
Nem tudnám elképzelni úgy,
hogy ne legyen visszaút.

Nem búcsúzom el. Ölelem minden barátom.
Még azokat is, akik nem értenek már.
Nem háborúzom. Elmegyek békét találni.
Így alakult. Kár.
Itt épp úgy nem volt semmim,
mint ahogy ott semmi se vár.
Semmi. Csak épp egy csepp remény.

Testvér, itt hagyok mindent.
Ez már így van jól.
Ott van jövő, itt már csak múlt.
Testvér, látod a lelkem.
Ezeregyféle kés forog bennem.
Nem tudnám elképzelni úgy,
hogy ne legyen visszaút.

Itt épp úgy nem volt semmim,
mint ahogy ott semmi se vár.
Semmi. Csak épp egy csepp remény.

Testvér, itt hagyok mindent.
Ez már így van jól.
Ott van jövő, itt már csak múlt.
Testvér, látod a lelkem.
Ezeregyféle kés forog bennem.
Nem tudnám elképzelni úgy,
hogy nincs visszaút.
Testvér, itt hagyok mindent.
Ez már így van jól.
Ott van jövő, itt már csak múlt.
Testvér, látod a lelkem.
Ezeregyféle kés forog bennem.
Nem tudnám elképzelni úgy,
hogy ne legyen visszaút.