Egyik lábam a lépcsőn,
a másik még lenn a földön.
A vonat indul, és robog velem messze tőled.
Hosszú levelet írtam.
Lehet, hogy már éppen olvasod.
Talán sírsz most, és nem hiszed el, hogy visszatérek.  

Tudod, már napok óta
ver a szívem ily nyugtalanul.
Hazudnék, hogyha azt mondanám,
így akartam.
És tudom, még sokszor megzavar,
hogy arcod látom egy arc helyén.
És még sokáig hangoddal ébreszt a szél.