Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A démon, aki bennem van

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Csak szerep, és szerep, és szerep.
Én mindig játszom,
és csak az országút és a színpad változó.
Most csak ezt, csak itt, csak így.
A mást majd máshol.
Sose gondoltam, hogy másképp volna jó.
Ha így nem szeretném,
el sem mesélném,

(hogy)
hányszor voltam már
elveszett egy városban,
és hányszor ébredtem
ismeretlen ágyakban.
És sosem tudom, egy új dalban
aki vérzik vagy felrobban,
az én vagyok,
vagy a démon, aki bennem van.

Csak zene, és zene, és zene,
és őrült tempó.
Aztán egy cseppnyi csönd, és újból nincs határ.
És recseg, és ropog, és robog
a régi autó.
Sose képzeltem, hogy máshogyan kéne már.
Ha bármi szakít szét,
nincs jobb segítség,

(hogy)
hányszor voltam már
elveszett egy városban,
és hányszor ébredtem
ismeretlen ágyakban.
És sosem tudom, egy új dalban
aki vérzik vagy felrobban,
az én vagyok,
vagy a démon, aki bennem van.

Hányszor voltam már
elveszett egy városban,
és hányszor ébredtem
ismeretlen ágyakban.
És sosem tudom, egy új dalban
aki vérzik vagy felrobban,
az én vagyok,
vagy a démon, aki bennem van.

Hozzászólok