Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Egészen, mert félig nem tudok

Szerelem, szerelem, hová hoztál?
Szerelem, szerelem, megátkoztál
tudom én. És szeretem.
Különös szavakat tanítottál.
Különös az is, hogy a világom már
nem olyan, mint amilyen.
De érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.
Mi a bánattól olyan jó az összes tévedés?

Most nyugalom van. Kevés lázadás,
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
Nagyon, mert kicsit én semmit nem tudok.

Szerelem, szerelem, hiányoztál.
Szerelem, szerelem, csináld most már
ugyanígy. Vagy sehogyan.
Menekülj, amikor segíthetnél.
Sose nézd, hogy ég, akit megégettél.
Ne vegyél többé komolyan.
Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.
Mindennap új varázslat és újabb csodatörés.

Most nyugalom van. Kevés lázadás,
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
Egészen, mert félig semmit nem tudok.

Teljes ég, vagy teljes pokol jusson.
A majdnem annyi, az mindig kevés.
Teljes árú jeggyel utazók
tudják csak a rosszat és a jót.

Most nyugalom van. Kevés lázadás
csak mutatóban, hogy azért lássa más.
Én csak belehalok, ha már itt vagyok.
És csak egészen, mert félig nem tudok.
Csak belehalok, hogyha már itt vagyok.
Egészen, mert félig semmit nem tudok.
Egészen, mert félig nem tudok.

Hozzászólok