Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Nézd meg, amíg el nem múlik

Fut egyre gyorsabban.
Úgy, mint a vonatablakból a táj.
És minden kívül van,
elmosódva már.

Üvegben tükröződsz.
Nem hiányzol a képekről sosem.
Magányos félig-film.
Benne vagy, de nem.

Nem vagy itt már, de még nem vagy ott.
És nem tudod, hogy az a pár dolog,
ami fontos, most is közel van hozzád,
hogy lásd.

Nézd meg, amíg el nem múlik.
Hallgasd, amíg hallható itt.
Érintsd, amíg visszaérint még.
Érezd, amíg van, mit érezz.
Őrizd, vagy a semmié lesz.
Csak egyszer volt – csak egyszer tűnik el.

Fut egyre gyorsabban.
Mennyi mindent elveszítettél,
de egyre messzebb van,
bármit üldöznél.

Keresed még, de nincs titok.
Csak nem tudod, hogy az a pár dolog,
ami fontos, mindig közel volt hozzád,
hogy lásd.

Nézd meg, amíg el nem múlik.
Hallgasd, amíg hallható itt.
Érintsd, amíg visszaérint még.
Érezd, amíg van, mit érezz.
Őrizd, vagy a semmié lesz.
Csak egyszer volt – csak egyszer tűnhet el.

Egy kép, egy hang, egy arc, egy pillantás,
egy szó, egy dal, egy mosoly és minden más.

Nézd meg, amíg el nem múlik.
Hallgasd, amíg hallható itt.
Érintsd, amíg visszaérint még.
Érezd, amíg van, mit érezz.
Őrizd, vagy a semmié lesz.
Csak egyszer volt – csak egyszer tűnik el.

Nézd meg….
…csak egyszer tűnhet el.

Hozzászólok