Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Lusta nap

Nem alszom már, csak most még nem mozdulok.
Hogy kezdenék másképp egy hosszú napot?
Befelé fordulok, na jó, megvan.
Egy kicsikét szusszanok, azután lesz valahogyan.
Szememet nyitnám már, de még túl nehéz,
ahogyan nem könnyű az egész.
Nyújtózom egyet lassan, úgy jó.
A plafonon van még egy kis néznivaló.

Ez is egy lusta nap, látom,
mint az álom.
Mit ne csináljak, kitalálom.
Átgondolni épp most kezdtem el.
Ehhez persze még a nyugalom fontos.
Úgy a pontos,
visszaalszom, biztos ami biztos.
Azt hiszem az segít kitalálni, hogyan tovább.

Ébrednék már, de most még álmodni jobb.
Bárminek kell, az úgyis történni fog.
Befelé fordulok, jó, ez megvan.
Egy kicsikét szusszanok, azután lesz valahogyan.

Ez is egy lusta nap, látom,
mint az álom.
Mit ne csináljak, kitalálom.
Átgondolni épp most kezdtem el.
Ehhez persze még a nyugalom fontos.
Úgy a pontos,
visszaalszom, biztos ami biztos.
Azt hiszem az segít kitalálni, hogyan tovább.

Hagyom most a külvilágot,
boldoguljon nélkülem.
Nem mondom meg, mit hogy rontson el.
Azt gyanítom, úgyis tudja már.
Nem egy tudomány.
Nincs szüksége rám.

Ez is egy lusta nap, látom,
mint az álom.
Mit ne csináljak, kitalálom.
Átgondolni épp most kezdtem el.
Ehhez persze még a nyugalom fontos.
Úgy a pontos,
visszaalszom, biztos ami biztos.
Azt hiszem az segít kitalálni, hogyan tovább.

Nem csinálok semmit.
Ami most van, estig így marad.
Néha kell egy ilyen lusta nap.
Holnap a dolgokat majd rendbe hozom.

Hozzászólok