Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Valaki lánya

Valahová, mindegy hová,
de indulni kéne már.
Jó ez a hely, de így nemsoká
a környékhez öregszem.
Látom a szomszédokon,
mennyi év ment el
amióta valamikor
idetévedtem.

Fura egy ház, és sok megszokás
nem tudom, mért ilyen,
de valamiért már nem gondolom,
hogy meg kéne fejtenem.
Félig itthon vagyok,
félig útközben.
Bárhová, de ideje már
odaérkeznem.

Az volna jó, ha valaki várna.
Ha a valaki az valaki lánya.
Az volna jó, ha valaki várna.
Ha a valaki az valaki lánya.

Egy idegen áll az ajtó előtt,
az ajtó mögött meg én.
Egy ideje már gondolkodom
újból a helycserén.
Félig itthon vagyok,
félig útközben.
Kéne már, hogy valamikor
meg is érkezzem.

Az volna jó, ha valaki várna.
Ha a valaki az valaki lánya.
Az volna jó, ha valaki várna.
Ha a valaki az valaki lánya.

Hozzászólok