Mindig elhittél, vagy elképzeltél
egy földet, ahol otthon lennél.
Egy másik partot egy híd túloldalán.
S hogy egyszer majd felrepülhetsz,
esküdtél, hogy úgyis úgy lesz.
Mindig közelebb a tiszta éghez.
Mindig szabadon már.
S ahogy hittél benne egyre jobban,
én is veled álmodoztam,
híres napokon, néhány híres téren.
Csak a szél tudja, hogy most hol vagy.
Úgy van-e, ahogyan elgondoltad?
Lett-e valami jobb vagy rosszabb
mióta elmentél?  

De bárhogy is élsz,
tudom jól, azt mondanád,
nincs semmi baj.
A cirkusz megy tovább.
Néha a világ,
mint a hinta, fordul át.
De amíg van bohóc,
a cirkusz megy tovább.  

Talán végül megtaláltad
a földet, ahol az ostobáknak,
az irigyeknek nincs bocsánat,
és érted, ki mit beszél.
Vagy felhőt űzöl, csak messze innen,
a túlsó parton is elveszetten.
Fantomokkal harcolsz, úgy mint én.
Csak a szél tudja, hogy most hol vagy.
Úgy van-e, ahogyan elgondoltad?
Lett-e valami jobb vagy rosszabb
mióta elmentél?  

De bárhogy is élsz,
tudom jól, azt mondanád,
nincs semmi baj.
A cirkusz megy tovább.
Néha a világ,
mint a hinta, fordul át.
De amíg van bohóc,
a cirkusz megy tovább.