Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A szerelem ördöge

   (Takáts Tamás)*

   (Révész S. és a TRB)**

A szerelem ördöge én vagyok.
Ha kulcsra zárod a szobád,
bejövök a kéményen, az ablakon,
vagy épp a kulcslyukon át.
Összerombolva álmaid
fekszem a párnáid közé.
Vihart kavarok a bőröd alatt.
Hatalmam a szerelemé.  

Rejtőzz el, ahová gondolod,
mindenhogy megtalállak én.
Beosonok éjjel a szobádba,
tested lelked máris enyém.
Jövök és elragadlak téged,
birodalmam végtelen.
A kulcs a kezedben, a zár a tiéd.
Lépd át a küszöböt velem.  

A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
 
Elvarázsolom a szíved is.
A tested könnyűvé teszem.
Ölelj át és élvezd, hogy repülsz,
s a sötétségbe zuhansz velem.
Engedd, hogy odabújjak melléd,
engedd, hogy  megkísértselek.
Engedd, hogy feloldódjam benned,
mert holnap már nem leszek veled.
 
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.
A szerelem ördöge én vagyok.

*Som Lajos – Závodi János: Száz év zene

**TRB: Születtem, szerettem

Hozzászólok