Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Játék az ördöggel

Fekszel az ágyamon, és szerelmet játszol.
Legalább úgy csináld, hogy annak is látsszon,
ha már játszol.
Valakit otthagytál, mert úgy érezted, kellek,
s ha egy nap megunsz, már másnap újra kezded,
csak épp máshol.  

Ennyire bátor vagy – de lehetsz még bátrabb.
Vedd le az álarcod is, ahogy a ruhádat,
és ne szégyelld.
Légy annyira meztelen, hogy az arcod is lássam.
Ne hazudd a szerelmet, hogyha csak vágy van,
de képzeld.  

Mondd ki, hogy mit akarsz, és megkapod tőlem.
Mondd ki, hogy mire vársz, és megkapod tőlem.
Mondd ki, hogy mit kívánsz, és megkapod tőlem.
Csak éppen ne hazudd, hogy szeretsz.  

Te jöttél hozzám, nem én hívtalak,
és te fogsz elhagyni, ha felkel a nap.
Tudom, érzem.
Biztos vagy benne, hogy nincs szívem,
mert te sem vagy kíváncsi rá, mint ahogy még
soha senki sem.  

Mondd ki, hogy mit akarsz, és megkapod tőlem.
Mondd ki, hogy mire vársz, és megkapod tőlem.
Mondd ki, hogy mit kívánsz, és megkapod tőlem.
Csak éppen ne hazudd, hogy szeretsz.  

Mondd ki, hogy mire vársz – az ördöggel játszol.
Mondd ki, hogy mit kívánsz – az ördöggel játszol.
Ha nem kell, hát nincs szívem – az ördöggel játszol.
És nekem ne hazudd, hogy szeretsz.

Hozzászólok