Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Várom a napot

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél,
hogy fordul az idő,
fordul a világ,
és fordul a szerencsém.  

Nem leszek más, mint aki vagyok.
Szabadon élek, amíg meg nem halok.
Nem bánt a mocsok. Valaki vigyáz rám.
Lesz aki véd. Lesz, aki vezet.
És minden éjszaka lesz, aki szeret.
Bár ma is volna. A földet neki adnám.
Nem találom, bárhogy szeretném.
De egyszer úgyis fordul a szerencsém!  

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél,
hogy fordul az idő,
fordul a világ,
és fordul a szerencsém.  

Lesz aki véd. Lesz aki vezet.
És minden éjszaka lesz, aki szeret.
Egy jó szóért, tudod, a lelkem eladnám.
Nem vagyok jó. Nem vagyok gonosz.
Tudom, mi az, ami rossz kedvet okoz.
Példákat ne hozz. Én mindet ismerem már.
Jöhet bármi. Fel még nem adtam.
Az utak vége nem most
és nem itt van.  

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél.
Hogy fordul az idő,
fordul a világ
és fordul a szerencsém.
Megfordul, ne félj !

Hozzászólok