Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Alagút az éjszaka

Utazás egy éjjel hazafelé.
A sötétség már félig a hajnalé.
Mozdulatlan csillagok. Égig érő fák.
Félig alszom, félig ébren tart a fáradtság.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?  

Egy hideg, ázott reggel jöttem rá,
túl messze voltam és túl soká.
Az is bánt, hogy semmi nincs, amit hozhatnék.
A legutolsó pénzem épp a jegyre volt elég.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?  

Néha jó lett volna valakivel.
Néha mégis mással mentem el.
Hazudtam és elhittem – idegen ágyakon.
Aki értett, úgyis érezte, hogy elhagyom.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?

Hozzászólok