Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Anarchia

Megölték a kutyám.
Földönfut az apám.
A pályaudvar hideg.
Kurva lett a csajom.
Megdöglök, ha hagyom.
Mondanám, de kinek?
Járok, nézek, élek, ahogyan.
Pusztul, romlik minden, ami van.  

Megbuktak a szavak.
Üvölt már a harag.
Készülnek a vadak.
Vérbe borult agyak.
Végre, mindent szabad.
Védd, ha tudod, magad.
Pusztul, romlik minden, ami van.
Törvény csak egy él: bírd valahogyan.  

Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki más, az a halál fia.  

Nem számít, ha tagadsz.
Nem számít, ha hiszel.
Úgy sincsenek csodák.
Nem számolhatsz velem.
Nem számítasz te sem.
Merre megyünk tovább?
Pusztul, romlik minden, ami van.
Törvény csak egy él: bírd valahogyan.  

Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki más, az a halál fia.
Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki él, az mind ostoba.

Hozzászólok