Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Érezz úgy

A nyomaim a szürke hóban.
Egy ideig itt is voltam.
És keresem, de nincs remény,
hogy hova tűnt a szerencsém.  

A napokat általában
a csillagos ágyban vártam.
És lehetett az is véletlen,
hogy itt se volt, aki szeressen.  

Ugyanaz mindig.
És ugyanazért.
Ötezer éves múltam.
Mit ígérhetsz még?  

Érezz úgy, hogy érezzem.
Ölelésed égessen.
És ha nem vagy, ne is létezzem.
Biztos úgy se lehetsz.
Még akkor sem.  

Mert jöhet egy ócska reggel,
és kiderül, hogy értelmetlen.
És küldi jeleim a messzi ég.
És megölnélek, ha maradnék.  

Ugyanaz mindig.
És ugyanazért.
Ötezer éves múltam.
Mondd, mit adhatsz még?  

Érezz úgy, hogy érezzem.
Ölelésed égessen.
És ha nem vagy, ne is létezzem.
Biztos úgy se lehetsz.
Még akkor sem.

Hozzászólok