Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Jelek a mélyből

Hogyha könyvet írnék,
néhány oldalnál,
félek, el se hinnéd,
amit olvasnál.
Nem volna lányregény.
Se napfény, se szivárvány.
Az élet atomkemény,
és én azt írnám.  

Benne volna minden,
ahogy láttam, úgy.
A vad idők, amik voltak. 
Az összes mocskos út.
Hangok, jelek a mélyből.
Egy másfajta igazság.
Mielőtt minden eldől,
ismerj legalább.  

Senkifia vagyok.
Élek, ahogy tudok.
Hosszú sztori az enyém.
Senkifia vagyok.
Élek, ahogy tudok,
az átkozottak szigetén.  

Vad idők, vad dolgok.
Fillérháborúk.
Mennyi mocskos nap volt.
Mennyi mocskos út.
Hangok, jelek a mélyből.
Egy másféle igazság.
Ha más nem is tudhat erről,
te tudd legalább.  

Senkifia vagyok.
Élek, ahogy tudok.
Hosszú sztori az enyém.
Senkifia vagyok.
Élek, ahogy tudok,
az átkozottak szigetén.

Hozzászólok