Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Kísértetek órája

Kinn a sötétben üvölt a szél.
Benn a huzatban lebben a láng.
Fenn a tetőn a bagoly már harmadszor kiált.
Csak most bajt ne hozzon ránk.  

Ablak csapódik, bevág a hideg.
Ajtó nyikordul, csörren a lánc.
Korhadt falépcső sokmázsás léptektől recseg.
Mindjárt kezdődik a tánc.  

Rám tör az éjfél. Uram, segíts!
Rám ront az éjfél. Gyere, segíts!  

Mi ez a zaj? Mi ez a lárma?
Mi ez a zaj? Tombol a bál.
Mi ez a zaj? A rock and roll szelleme jár.  

És a vámpír a sírjából kikel.
Újabb menyasszonyt vadászna már.
Poros csontvázak zörögnek, forognak elő.
Visszapörög az idő.  

Mi ez a zaj? Mi ez a lárma?
Mi ez a zaj? Tombol a bál.
Mi ez a zaj?

A rock and roll szelleme jár.

Hozzászólok